Hanoi baby

Az egyik utolsó állomásra érkeztünk az utazásunk során. Innen már csak a kiindulási helyre, Bangkokba megyünk vissza. Kicsit szomorú, hamar elment ez a két hét. De nem búslakodunk, hisz még megannyi élmény vár ránk! Sejtjük, hogy mennyire jó lesz, de a valóság felülírja minden képzeletünket.

Danangban végre nem reggel 6-kor kellett kelni, de így se lazsálhattunk. 8-kor indultunk, hogy a 11-es gépet elérjük úgy, hogy a reptéren reggelizzünk, mert a szalláson nem volt reggeli. Szokásos reggeli rutin. Táskák ellenőrzése, utolsó őrjárat a szobában, hogy mindent elraktunk, kijelentkezés. Perceken belül itt a kocsi értünk, és már suhanunk is a reptér felé. Reggel jutott eszükbe, hogy nem ittuk meg az ajándék Heineken sört. Elhoztuk magunkkal, mivel egyedi címkét kaptunk hozzá saját felirattal. Hát akkor ezt itt kell meginni, most reggel, mert a kézipoggyászban nem lehet.

Egészségünkre!

Saját címke

Koccintunk Janival a napsütötte reggelen (persze, hogy ma hétágra süt a nap) a repülőtér bejáratánál. Elég merész, hogy reggel fél 9-kor már nyakaljuk befelé a sört. Gyorsan gurítjuk lefelé a nedűt. Egyrészt finom, másrészt pedig azért még be kell csekkolni! A tűző napnak és a gyors ivásnak megvan az eredménye! Mire túljutunk a biztonsági ellenőrzésen, már kellemesen becsiccsentettünk 😃 Még szerencse, hogy reggelizünk és kávézunk. Segít túllendülni.

Viszlát Danang! Most bezzeg süt a nap!

Az utazás hamar eltelik, csupán egy óra az út Hanoiba. A reptérre újabb Grabet hívunk, aki elvisz a hotelünkbe. Ég és föld a különbség a tegnapi és mai szállás között. Bár ez se volt drága, csupán 8 ezer Forint, de fényévekkel jobb. Szinte ismerősként köszönt a Hotel Manager, olyan készségesen áll rendelkezésünkre.

Welcome Home! 

Azaz Üdv itthon! Így köszöntenek minket. Kitöltöm a bejelentkezési nyomtatványokat. Miközben a szobánkra várunk, helyi finomságokkal (mint szárított citrom és mangó) kínálnak, valamint finom innivalóval. 10/10 az ügyfélélmény! Ilyen egy igazi szolgáltatás. És nem azért mert “csilliókat” fizetünk érte, hanem mert törődnek a vendéggel. Hiába, nem sikerül csalódni a vietnámiak vendégszeretetében.

Finomságok az érkezéskor

A szoba is szép. Tágas, jól felszerelt. Az asztalon kis dosszié a tudnivalókról, olyan finom dolgokról is, hogy pl. a víz nem iható külföldi vendégeknek, csak forralva. A nagy országok nagykövetségeinek elérhetőségeivel, hasznos információkról. Igazán alapos.

Első utunk a Vega Travels irodájába vezet. Pálma barátnőm ajánlásával náluk foglaltunk programot Ha Long Baybe. Kifizetjük a túrát. Holnap reggel indulunk 8-kor, és kint alszunk az öbölben egy hajón (de erről majd a következő bejegyzésben)

Miután rendeztük a túrát, nyugodtan indulunk neki a városnak. Ellenállhatatlan ajánlatokkal találkozunk minden sarkon. Jani és én is új táskákkal leszünk gazdagabbak, nem is akármilyenekkel, nagyon jó áron. Legalább innen is lesz valamim, ami mindig emlékeztet erre az utazásra.

Később szuvenírvásárlással töltjük el az időt. Jó sokáig válogatunk, annyi minden van, nehéz jól választani mert legszívesebben MINDENT megvennénk, de visszafogjuk magunkat, mert limitált a hely a csomagjainkban. 

A nap hátralévő része városnézéssel telik a környéken, azaz az Óvárosban. Még a hotelben kaptunk ajánlást és térképet, hogy mit érdemes megnézni. A közeli tavat körbejárjuk, a parton bekapunk valami helyi finomságot amit az utcán vettünk. Egy automatát is útba ejtünk, hogy legyen nálunk elég készpénz az elkövetkező napokra.

Elnézünk még az Operához, sétálunk a helyi Váci utcán, beleszaladunk egy mini pagodába is. Utolsó állomásunk egy katedrális. Elég nehezen találjuk meg,ugyanis beleszaladunk egy nagyobb gyerektömegbe. 5 óra körül lehet, amikor vége a sulinak. Iszonyat nagy a káosz, ugyanis szinte kivétel nélkül minden gyerekért robogóval jönnek a szülők. A gyerekek elöl vagy hátul ülnek, és közben már játszanak is a telefonukon, vagy néznek valamit. Nagy nehezen átvergődjük magunkat a tömegen és felsétálunk a katedrálishoz, ahol megpihenünk egy helyi menő kávézóban, hogy megkóstoljuk a Bac Xiut, azaz a híres vietnámi kávét. Attól különleges, hogy sűrített tejjel édesítik és kókusztejjel lágyítják. A hely designja a szocialista időket idézi. Zöld, katonai egyenruhájuk van a felszolgálóknak. Az asztalok alacsonyak, a székek szintén. Nem tudjuk miért, de itt az ilyen alacsony szék dívik. Mindehol ilyennel találkozunk, a hipszter helyektől fogva a helyi kis lokálig. Egy kis sámli, vagy fellépő nagyságú széket kell elképzelni, minden esetre érdekes látvány.

Bac Xiu

A kávézóban zúg a ventillátor, az utcán hömpölygő tömeg sodorja magával a turistákat. Jól esik hátradőlni, és csak bámulni a világot, ahogy elmegy mellettünk. Oly’ távol vagyunk otthontól, egy egész más világ ez, furcsa mindennapi szokásokkal, és társadalmi egyezségekkel. Nem hazudok, jó lesz újra Európában lenni, ahol a közlekedésnek van értelme, az utca nem egy nagy zsibvásár, és nem kell mindig mindenhova fúrni magamat. Viszont vinnék haza magammal egy nagy talicska kedvességet, alázatosságot és tiszteletet az embertársak iránt az európaiaknak. 

Ezek a gondolatok forognak a fejemben, mikor újra visszacsöppenek a valóságba, ahol még mindig meleg van, annak ellenére, hogy itt most tél van. Lassan összeszedjük magunkat és visszaindulunk a szállodába. Kiválasztjuk a ma esti vacsora helyszínét, és belecsapunk az éjszakai életbe!

Holnap újra korai kelés vár ránk, ez megint 6 órát jelent. 8-ra várnak minket az utazási irodában. Indulunk az utazásra, ami megkoronázza ázsiai turnénkat. Boldogok vagyunk, beszorítottuk a programba, mert olyan fogunk látni ami egy életre velünk lesz! És ezzel teljessé válik az összes utazási metódusunk: repülő, busz, vonat, hajó! Földön, vízen, levegőben.

Szezonzáró következik! 

(Évi kedvéért, csak azért is így hagyom abba! 😂)