Ringat a víz

Elérkeztünk ázsiai utazásunk utolsó és egyben legszebb állomásához. Az utazásunkra a híres vietnámi Ha Long Bay látogatás teszi fel a koronát. Ehhez kihajózunk és két napot, egy éjszakát töltünk a tengeren. Gyönyörű helyeken járunk, új embereket ismerünk meg, pont olyan, mint egy igazi utazásnak lennie kell.

A reggelt már megint korán kezdjük. Fél 7-kor szól az ébresztő, itt az ideje felkelni. Gyors zuhany után már masírozunk is reggelizni. Bőségesen megtömjük magunkat, mert hosszú lesz az út. Reggeli után a szokásos pakolás és ellenőrzés, hogy minden megvan-e. Hátunkra vesszük a batyunkat, és már indulnánk is, de az ajtóban megtorpanunk. Esik! Ez nem lehet igaz! Jó, nem szakad, de akkor is! Jani felveszi az esőkabátját, de én tüntetőleg továbbra is ragaszkodom a rövidnadrág-póló kombinációhoz. Hideg nincs, de akkor is esik ez a nyamvadt eső. Nem lehetünk ilyen pechesek. Szerencsére az utazási iroda, ahol felvesznek minket, max. 5 perc sétára van, így az ereszek alatt könnyedén ellavírozunk a célállomáshoz anélkül, hogy nagyon vizesek lennénk. Sokan várakoznak már itt, de a banda másik része busszal érkezik, ugyanis a szolgáltatás része, hogy felveszik az embereket.

13-an indulunk a csoportunkkal egy kisbusszal Ha Long Bay-hez. Hosszú az út, közel 4 óra, mire elérjük a célállomást. Közben átérünk egy másik tartományba. Az út közben sok településen haladunk át. Van szegényebb és tehetősebb is, de inkább csak lepusztult műhelyeket látunk, de sok új épület is épül, szépül. Útközben megállunk pihenni. Egy 25 perces szünet következik a turnéban, ügyesen építik be a termékkapcsolást a szolgáltatásukba, hiszen egy manufaktúrában állunk meg. Itt márványszobrokat, ruhákat és cérnaképeket készítenek. Természetesen lehet vásárolni is. Lenyűgöző, hogy ezek a csodás színekben pompázó képek milyen míves technikával készülnek szorgos vietnámi kezek által. Egy kisebb kép 2 hétig, míg egy nagyon akár 3 hónapig is készül. Anyukám Gobelin képei ehhez képest smafuk! Mi már bőven kivásároltuk magunkat, így nem veszünk további szuvenírt. 

Kávéval frissítjük magunkat mielőtt megyünk tovább. Rázkódó az út, mintha egy szekérrel utaznánk. Janinak eszébe is jut az Érik a szőlő ide vonatkozó szegmense:

„Zörög a kocsi,
pattog a Jancsi...”

Délben be is gördülünk a kikötőbe, ahol gyors eligazítást kapunk. Egy kisebb csónak visz át minket a hajónkra, ahol megkapjuk a kulcsainkat a szobáinkhoz. De mielőtt még kifutunk, egy gyors komfort szünet következik.

A legénység feldobja a csomagjainkat a csónakra, mi mentőmellényt húzunk, és már indulunk is. Jani izgul, hisz nem kedvence a víz. Nem tud úszni (habár azt ígérte, hogy idén az utazásig megtanul úszni), így érthető az idegessége, de megnyugtatom, hogy nincs oka aggódni. Persze ez mit sem ér számára. A hajón megkapjuk az eligazítást, elfoglaljuk a szobáinkat, majd megyünk is a fedélzetre ebédelni. Finomságokkal készült számunkra a legényzet. Leves, saláta, hús, rizs, gyümölcs. Terülj-terülj asztalkám van. Egyetlen bosszantó dolog, hogy a maradékot mind egy üstbe kotorják és majd kidobják. Azt is, ami még teljesen ehető, mint a rizs és a vacsorához simán fel lehetne használni. Zavaró ez a pazarlás, miközben simán költséget és időt lehetne spórolni az étel megfelelő porciózásával. De ez láthatóan másokat nem zavar. Asztaltársaságunk színes. Egy angol nyugdíjas párral Briannel és Barbarával, valamint egy fiatal amerikai lánnyal Abigaillel ülünk együtt. Jókat beszélgetünk, miközben élvezzük a finom ételeket. Kis pihenő után indulunk a nap első kalandjára.

Egy kis csónak visz minket az egyik sziget melletti házikóhoz. Itt osztják ki számunkra a kajakokat és a mentőmellényeket. Jani ettől a résztől félt a legjobban. Se kajak, se úszó tudás. Idegesen ölti magára a legjobbnak tűnő mentőmellényt, és biztosra megy, hogy nehogy leessen róla. Tapasztalt kajakosként én ülök hátra, hogy kormányozzak, és tartani tudjuk a tempót a csoporttal, ugyanis közösen indulunk felfedezni ezt a csodálatos környéket. Az idő itt gyönyörű. Szerencsére szépen süt a nap, az ég is kék, nyoma sincs a kora reggeli komor időnek, és esőnek. Fura, de itt is tél van. Ezt a telet én is el tudnám fogadni.

Legalább 3 órán keresztül tart a kajaktúra. Természetesen nem egyben toltuk le, hanem különböző szigeteken kikötöttünk. Az elsőben egy kisebb, nyitottabb barlangot néztünk meg. Mindannyian papucsban vagy flip-flopban jöttünk, hogy ne áztassuk el a cipőket a kajakban, így nehezebb navigálni a sziklákon és köveken. Az egyik srác nem figyelt, és beverte a fejét az egyik sziklába, amiből elkezdett ömleni a vér. Tiszta horror, de szerencsére csak egy karcolás. Megnyugodva indulunk a következő állomásra, ahol egy újabb barlangot nézünk meg, a sziget másik oldalán az öbölben pedig fürdésre is van lehetőség a naplementében. A látvány csodálatos, nem győzünk elég képet készíteni, de közben nem felejtünk el egy pillanatra megállni és élvezni a pillanatot, hogy milyen messze jutottunk otthonról és milyen szerencsések is vagyunk, hogy itt lehetünk. Akármennyi képet is készítünk, egyik se adja vissza igazán a látványt, ami élőben elénk tárul.

Egy kb fél órás henyélés után indulunk vissza, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk a hajóra. Jani már ügyesebben navigál, de nehezíti a feladatunkat, hogy nagyok a hullámok, amiket a speedboatok csapnak az egynapos látogatókkal a fedélzeten. Végül egyben, minden gond nélkül besiklunk a kölcsönzőhöz és nagy sóhajjal kerül le rólunk a mentőmellény. A kis csónak visz minket vissza a hajóra, ahol forró zuhany és egy újabb bőséges vacsora vár ránk. Az esti program része, hogy friss tavaszi tekercset készítünk, ami kisebb nagyobb sikerrel sikerül is. Megtanuljuk, hogy mi a különbség a friss és sült között, melyik mikor készül és melyikbe mi kerül. A tekercs mellé házi szósz is kerül az asztalra.

Az este hátralévő részében szabadfoglalkozás van. Kellemesen teli az este. Kint csend honol a tengeren, csak egy-két kisebb halászcsónak halad el mellettünk, de még ebben a sötétségben is szépen kivehetők a szigetek formái. Koktélok mellett beszélgetünk a világ dolgairól, és minden egyébről újdonsült barátainkkal, míg mások Jengát játszanak, vagy kártyázgatnak. Este még lehetőség nyílik tintahal horgászatra, de korán nyugovóra térünk, mert reggel 6:30-kor reggeli, ugyanis korán kell indulni a következő látványossághoz, hogy ne legyen tömeg. Csendes az éjszaka, sajnos a felhők eltakarják a csillagokat, de odakint lágy szellő fodrozza a hullámokat, minket pedig gyengéden ringat álomba a hajó lassú, de ütemes tánca.

Másnap a korai reggeli és kávé után indulunk egy újabb sziget meghódítására, de ezúttal szerencsére nem kajakkal. Az egyik legnagyobb barlangrendszert járjuk be, hogy utána az utolsó szigetre – Ti Top -induljunk. Itt 40 emeletnyi magasságba több száz lépcsőfokon át jutunk a csúcsra, ahol egy pagoda szerű kilátó van. Mesés látvány az öböl és sok hajó. Innen ereszkedünk alá, hogy csobbanhassunk egyet a hűs habokban.

De sajnos semmi sem tart örökké. Indulunk vissza a hajóra, hogy csomagoljunk, és 11 órakor visszainduljunk a kikötőbe. Még egy utolsó ebéd vár ránk és a Ha Longba vezető utat már a fedélzeten töltjük és élvezzük, ahogy egy utolsó pillantást vethetünk erre a gyönyörű helyre, ami a Világörökség része. Hazafelé még útba ejtjük a leghíresebb szigetcsoportot, amit csak harcoló csirkének neveznek.

12 után pár perccel érkezünk a kikötőbe, ahonnan kisbusszal visznek minket Hanoiba. Újabb 4 óra zötykölődés következik. Fáradtan és szomorúan tekintünk magunk mögé, ahogy elhagyjuk az öblöt, hiszen tudjuk, hogy utazásunk végére érkeztünk. Este 20:50-kor indul a gépünk Bangkokba, ahova 22:40-re érkezünk. Sokig tart míg belépünk az országba, ugyanis káosz van a reptéren a beléptetésnél és tollat se nagyon találunk, hogy kitöltsük a formanyomtatványokat. Ebben a digitális világban is szükséges, hogy mindig legyen nálunk egy megbízható toll. Olyan sokáig tököltünk, hogy a csomagunkat már az érkezési oldalon ledobták a szállítószalagról. 

Késő van, sietünk, hogy elérjük az utolsó metrót. Mintha csak az életünkért futnánk, úgy teperünk a Skytrain állomásán keresztül a többi turistával, hiszen épp, hogy csak elérjük az utolsó járatot. Lihegve, kifáradtan sodródunk célállomásunk fele a Nana állomás közelében, ugyan azon a környéken, ahol az egész bangkoki tartózkodásunk kezdődött. Éjjel 1-kor sikerül bejelentkezni.

Kidögölve zuhanunk be az ágyba egy forró zuhany után, hogy a légkondicionáló gyenge moraja játsszon altatót.

Kivételesen sokáig alszunk, és csak fél 10-kor mászunk le reggelizni, hogy komótosan induljon az utolsó Ázsiában töltött napunk. Még egy utolsó kört teszünk a városban, és búcsúebéddel köszönünk el Bangkoktól. 5-kor indulunk a reptérre, ahonnan 20:10-kor indul a járatunk haza, hogy egy 18 órás utazással szombat délben Ferihegyen landolhassunk.

Borongós, esős idő köszönt minket Budapesten. Fáradtan indulunk haza és még most se hisszük el, hogy mennyi kaland, utazás és élmény van mögöttünk. Kell még egy kis idő, míg minden leülepszik és elhisszük, hogy tényleg megjártuk Ázsiát!