Átszeltük Vietnámot

Tegnap éjjel elindultunk az éjszakai vonattal Danang felé, hogy egy rövid megállóval a nagyvárosok mellett kitekintsünk Közép-Vietnámba is. Tengerparti sétát, hídon fotózkodást terveztünk...de mindez csak terv maradt.

A mérsékeltebb övi dél és a kontinentálisabb észak között itt van valahol a középút. Burjánzó tájjal, nyílt tengerrel és hegyekkel. Úgy is mondhatnánk, hogy itt minden van. Izgatottan vártuk az utazást. Ez az utolsó lassú közlekedési metódusunk. Innen már felpörögnek az események, és pikkpakk indulunk is haza, de azért még ne szaladjunk ennyire előre!

A vonatozás azért került be a programba, mert igenis megvan a maga bája, hogy ugyanaz az eszköz tölti be a szállás és közlekedési eszköz szerepét. Van benne valami nagyszerű, régimódi, valami Orient Expresses, mégha a körülmények nem is ugyanolyanok, nem olyan csillogóak 😇

A WC balkáni...azaz ázsiai

A vonat meglepően tiszta, rendezett, a fülke nem zsúfolt. 4 férőhelyes kocsiban vagy más néven couchéban vagyunk. Titkon reménykedtünk, hogy nem lesz senki velünk, de ennek nem volt nagy valószínűsége. Két vietnámi férfival osztjuk meg a fülkét. Csendesen, békésen nyomogatják a telefonjukat, majd korán nyugovóra tértek. Én már utaztam korábban a Budapest-Belgrád útvonalon éjszakai vonattal hálófülkében, de Janinak ez nagy újdonság. Izgatott kiskutya módjára (a legjobb értelemben) fedezi fel kis kuckóját és mivel neki sose volt emeletes ágya, ő alszik felül. A párna és takaró tiszta, kis virágcsokor az asztalkán, USB töltő, saját világítás az ágyakhoz. Sokkal modernebb, mint amin én utaztam korábban otthon. Késő van. Jani Survivort néz, majd olvas, míg én az alsó szinten zene mellett pihenek és blogot “körmölök”. Nem hinnétek, de egy-egy cikk elkészítése alsóhangon két óra írás, plusz képek válogatása, néha szerkesztése, plusz a feltöltés és a korrektúra (higgyétek el, van rajta, de néha becsúszik egy-egy hiba). Így egy hosszabb bejegyzés akar 4 órát is felemészthet. Ezzel elfoglalom magam egy darabig. Közben Jani álomra hajtja a fejét, rövidesen utána én is elszundítok. Legközelebb csak arra kelek, hogy az egyik úriember fél 6 körül távozik, majd újra felriadok, mikor a másik úr is leszáll 7 óra körül. Kikukkantok, már világos van. Függöny behúz, újabb szunyókálás következik, míg 8 körül megállunk valahol - a fene tudja merre járunk - és egy anyuka száll fel a kislányával. Nagyon cuki, incselkedik velem egy kicsit, majd belemerül a telefonba, amin valami mesét néz. Jani is felkel. 9 óra lehet. Eszünk valamit. Hoztunk magunkkal előre KVt, croissant , meg egy kis banánt, nem tudhattuk előre, hogy mi lesz itt. Amúgy van “food cart Lady” meg snack guy, azaz ételt áruló néni és harapnivalót áruló fiú. Nem annyira nyomulósak, de jobb az ajtót behúzni, mert azért tudnak pofátlanok is lenni.

"Királyi" reggeli

Lazsálás

Az idő pocsék. Kint szakad az eső ahogy elhaladunk a hegyek lábánál a rizsföldek mellett. A táj buja, zöld, nincs megregulázva. A földeken tipikus vietnami kalapos nők és férfiak dolgoznak. Van, aki géppel, van, aki kézzel, és van, aki ökrökkel dolgozik/dolgoztat. Itt a vízi bivaly a nyerő, mert erős, kitartó és nagyon jól bírja a vizes talajt. Rengeteg a temető. Elgondolkodunk, hogy hogyan temethetnek itt, hisz sokat esik az eső. A válasz az emelvény. Kis emelvényt készítenek betonból, és azon van a márvány koporsó. A sírok csicsásak.

Egy darabig eláll az eső, de később újrakezdi, ezért a korábbi pontosságunk is csúszik. Szépen lassan összeszedünk egy óra késést. Szerencsére az utastájékoztatás nagyszerű. A folyosókon információs tábla mutatja merre haladunk, milyen településeken megyünk végig, mikor érünk a következő állomásra. Egy darabig eláll az eső, reménykedünk, hogy a tengerparti városban már jó idő lesz.

Mikor begördülünk Danang állomásra, akkor szembesülünk vele, hogy itt bizony elúszott az erre a napra tervezett program. Mondhatjuk, hogy szó szerint elmosta az eső. Nem kis csepergésről beszélünk, hanem trópusi, dézsából ömlő fajtáról. Nem vállaljuk be, hogy bőrig ázzunk. Majd’ 1 km-re van a szállásunk.

Hívjunk egy Grabet!

-jutunk konszenzusra Janival. Ez a helyi Uber. Még mindig áldjuk a Lottózós családot a segítségért, és amiért megismertették velünk ezt Saigonban. Természetesen máris lecsapnának ránk a hiéna taxisok, de azzal a boldog tudattal mondunk nemet, hogy tudjuk, úton a mi sofőrünk, aki tisztességes, versenyképes áron visz minket. Pár perc, és a szállásokon is vagyunk. Ezt foglaltuk az első (szerencsétlen) estén Ho Chi Minhben. A képek ígéretesek voltak, de a valóság több mint lelombozó. Az első szoba, amit kapunk még ki sincs takarítva, pedig bőven a hivatalos bejelentkezési idő után jöttünk. Nem szeretek akadékoskodó lenni (csak néha, amikor kell!) , de ez a szoba úgy van, ahogy az előző bérlő kiszállt belőle. Ágynemű használt, a kisasztalon meg ott a használt fültisztító pálcika. UNDI! Masírozok is le a recepcióra, hogy kérjek egy alapos takarítást. Helyette áttesznek egy másik szobába, majd onnan egy másikba. Nem tudjuk mire vélni, de haladunk az eseményekkel.

Ez a szoba már tiszta de közel sem olyan vonzó mint a képeken, és mivel ömlik az eső, kissé dohos is. Bekapcsoljuk a légkondicionáló szárító funkcióját., hátha az segít. Csak egy kicsit lesz jobb. Na ez az a szoba, amit nem fényképezünk le 😇

Úgyis csak egy éjszakát leszünk itt!

- vígasztaljuk magunkat. Na és azt se felejtsük el, hogy akciós volt, ez felelt meg a kívánalmaknak, hogy közel legyen mindenhez. Átszámítva Forintra, a szoba erre az éjszakára csak 3800 forint! Jó lesz ez nekünk!😀 Mivel a programunk esőnapra futott, így úgy döntünk, hogy valami hasznosat csinálunk, és keresünk egy mosodát, mert már az utolsó tiszta alsógatyákat és holmikat koptatjuk. Találunk is egyet a közelben, ami megbízhatónak tűnt. Mivel az eső is alábbhagyott, már csak szitál, így útra is kelünk. Kb 10 perc séta a cél, de ebben a vietnámi káoszban nehezen találjuk meg, ezért némi helyi segítséget veszünk igénybe. A képek alapján egy tiszta, modern mosodát vártunk, de ez csak egy sarki lyuk, egy csomó mosógéppel. Nem számít, jók voltak a vélemények. Egy angolul is beszélő srác segít nekünk. Elmondjuk miért jöttünk. Azt mondja, hogy normál esetben 6 óra az átfutási idő. Most este 5 óra van.

Uhhhh...az nekünk nagyon nem jó, mert reggel repülünk tovább.

Vakarja a fejét, tanácskoznak. Bezsúfolják a cuccunk, és este 9-re meglesz. Nagyon hálásak vagyunk. Tényleg nagyon segítőkészek a vietnámiak. Addig elütjük az időt egy kávézóban, és keresünk vacsora opciót. Egy nagyon szimpatikus helyre bukkanunk a Lonely Planet segítségével. A folyó túloldalán van. Grabbel megyünk, így a legegyszerűbb. A hely csodálatos, az étel isteni, a személyzet professzionális. Mondjuk ez egy magasabb árfekvésű fúziós étterem, de még így is olcsóbb a kettőnk vacsorája, mint otthon egymagunknak egy ennél egy kategóriával lejjebb eső étteremben. Ez igazán megmentette ezt a napot! Ha az időjárás nem is volt kegyes hozzánk, ez hely megmentette számunkra Danang becsületét.

Ideje indulni a cuccainkért, hamarosan kész a mosás. Újabb Grab, és perceken belül ott vagyunk a helyszínen. Sajnos meg nincsenek készen, még kell vagy fel óra, amíg a szárítóprogram lejár. Nem gond, addig a szomszéd kávézóban elszürcsölünk valamit.

Az ígért időben most már tényleg elkészült minden. Ruháink frissen mosva, szárítva, még melegében hajtogatva, természetesen “csohos táskába” csomagolva. A szállodában jön egy újabb pakolás. Reggel 8-kor indulunk a reptérre. Jó lesz újra friss ruhák közül válogatni. 

"A" mosoda

Frissen mosva, szárítva, hajtogatva

11-kor indul a repülőnk Hanoiba, az utolsó állomásunkra. Még egy utolsó pillanatos programot foglalunk a neten, akárcsak egy újabb szállodai szobát. Most már nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket.