Day 4: Taxco - Mexico city

Oh corazon...

 

Ez az a szó, ami szinte minden utcasarkot beleng, ha legalább 10 percig nem hallunk corasont, akkor már szinte nem is érezzük a mexikói életérzést :-)

Sajnos fáradtság miatt tegnap teljesen kiment a fejemből, hogy megemlítsem Pálma csodás tettét, mégpedig azt, hogy sikerült spanyolul alkudnia a piramisoknál árusító "hiénákkal". 

 

"Köszi, de maja naptárat NEM kérünk, mivel az idén lejár!"

 

- utasítottuk vissza az árusokat, akik úgy buktak ránk, mint újszülött borjú a tőgyre, mert mint ahogy említettem, csak mi voltunk az első pár órában, az ilyenkor gyakran előforduló bóvlit árusítók sajnos nem hiányozhattak. Viszonylag könnyen levakartuk őket magunkról, köszönhetően a flegmaságunknak.

De térjünk is vissza a mai napra! Reggel a szomszédok ébresztőjére keltünk. Igen, ennyire áthallatszódott, de csak később jöttünk rá, hogy még csak hajnali 5 körül van. Sajnos zuhogó esőre ébredtünk, immár pontos időben, de mivel leszakadt az ég, így lustára vettük a figurát. A közeli kávézóban megreggeliztünk kis kávé társaságában. Mire végeztünk, az eső is elállt, így a kicsekkolás után már kényelmesen, esőkabát nélkül veselkedtünk neki a városnak. 

Taxco csodaszép! Ez egy hegyi város, ahol kanyargósak az utcák, állandóan szól a duda vagy a rendőr sípja és a helyiek a kevés turistával keveredve ide-oda andalognak az utcácskákon. Helyi tömeközlekedés nem igen van, ahogy azt láttuk. Fehér Volkswagen bogarak cikáznak fel s alá, vagy kisebb furgonok akik több személyt is tudnak szállítani. Az emberek csak leintik, vagy megütögetik a kocsi oldalát, bepattannak a nyitott ajtón és már robognak is tova. Itt új értelmet nyer a telekocsi fogalma...

A mai nap látványossága egy csodaszép templom (Templo de Santa Prisca) volt valamint egy múzeum (Museo Guillermo Spartling). Ez főleg alapítójáról nevezetes - Guillermo Spartling - aki ezüstbányát fedezett fel és a város kb. a mai napog ebből él, tekintve a rengeteg ékszerboltot és műhelyt.

Délután kettőkor, a légies ebédünk után már a csomagjainkat vettük fel a szálláson, hogy újfent egy taxiba pattanjunk, ami az állomásra vitt minket. Jegyvásárlás és fél órán belül már robogtunk is a hegyken át vissza Mexikóvárosba. Az út izgalmaktól mentes volt. Zenét hallgattunk és élveztük a semmittevést. 

A déli buszterminálból egyenest a centrumba jöttünk, ahol még a szerdán kinézett szállásra siettünk. A metrózás már talán csukott szemmel is menne. Már iszonyat hiányoztak a jópofa árusok. A mai nap látványossága egy fiatal srác volt, aki a a többi árushoz hasonlóan felszállt a metróra, majd spanyolul elkezdett hadoválni (biztos összefüggően beszélt, de mi nem fogtuk fel). Addig nem is tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget neki, amíg jobban szemügyre nem vettük. Egy szál trikóban volt, ami félig piszkos, félig véres volt, valamint a karján alvadt vér volt és az egyik vállánál egy lőtt seb tátongott. Már ez se semmi, de a fiú még ezt is tudta überelni. Kiterített egy halom üvegszilánkot és egy ügyes mutatvány keretében belefekeüdt, belevállalt. Hogy sokkolt-e? Naná. Beleégett a kép az agyunkba. Nem is tudtuk, hogy mit tegyünk, így a pókerarc mellett foglaltunk állást. Ezt a kis showt a srác vagy 3-4-szer megismételte (egyszer közvetlen mellettünk). Döbbenetes! Ezek után már valami igazán nagynak kell történnie, hogy újdonságként hasson.

A szállásról a közeli McDonaldsba mentünk, hogy egy kis "hazaival" tömjük meg a bendőnket. Hmmm...Nagyon jól esett a tacok és tortillák után. Most a szálláson az elkövetkezendő napokat tervezzük. Reggel korán kelünk, hogy elérjük a repülőnket, amivel Cancunba fogunk érkezni.

Búcsúzóul egy kép, amit Pálma anyukájának dedikálnánk a távoli Vokányba :-) (Santa Rita)

English for my foreign friends:

Hey guys,

Corazon is everywhere! This is the most frequently heard word here. We hear it all around the city, especially in the streets because those are very noisy, every shop has its own speaker and they play music. Very authentic!

It was a lazy day. We woke up fckin' early thanks to the neighbours in the hostel. It was around 5am, we thought it was our alarm. Finally we got up 8am but i was raining. Oh shit! No problem, let's do it in lazy style then. We went to the coffee shop which was located next to our accomodation and had a great breakfast with a tasty coffee. Finaly. I did not mention but the coffee which was served by AirFrance on board was awful. Brrrrr. It was so much better ;-) When we finished our meal, the rain has stopped so we were able to continue our day in the way it was planned. Only two must-see places were on our list and we checked them very soon. The first one was Templo de Santa Prisca, an amazing church which is located in a beautiful place.

The second place was to check is Museo Guillermo Spartling. Guillermo has founded a silvermine here in the early '30 and it is the main value of the city. 

There are lots of jewlery stores and manufactures. Of course we visited some other temples too because there's a lot around here.

The view of the city is breathtaking as I wrote it yesterday. It is even more beautiful in daylight. Mountains are everywhere, forests with fog...oh there are no words to describe it. Local people are very friendly. We loved it a lot.

After our light lunch, we were heading back to hostel, picked up the lagguages, jumped in a cab and rushed to the station because we had a bus to catch. As I realized, there's not such thing as public transportation. The streets are full with old Volkwagen beetles or vans. Beetles are taxis and the vans are for locals. They just wave it down or hit the roof of the car, jump in and that's it. The meaning of full car is not unknown like in Budapest. Streets are noisy. You can hear the honks of cars of the policemen's whistle. There are no traffic lights just police officers who route the cars and that's perfectly normal. This makes this place very special. Oh I loved it. The atmosphere is just WOW! If I'd have money for that, I would buy a little house here and it would be my shelf. Oh I wish I could do that. Nice dinners with friends and that kind of stuff. Wouldn't be amazing? 

The way back to Mexico F.D was quite normal.I listened music and enjoyed the view.

Oh how we missed the noisy sellers on the subway. We just laugh out loud when we see their happy faces. But this time happened something extraordinaly. A jung guy got on to the train. He was wearing a white vest and his arm was covered by dry blood and a hole in his shoulder. Oh, that's not usual right? He seemed OK. And now comes the surprise. He covered the floor of the subway train with crushed glasses and pushed his shoulder into that. Shockin'! We couldn't say a single word. And he kept repeating it in all of the doors. One he did it just less then half meter away from me. We could not react so we put our poker faces on...oh boy, we were shocked!

Later we checked-in to our accomodation and hit a McDonalds in the near because Palma was starving for a BigMac. Now we are planning our upcoming trips. Tomorrow morning (saturday) we will fly to Cancun. 30 degree is waiting for us. Oh what a program! Stay tuned! More interesting stuff is just on its way!