Day 2 - Mexico city, San Juan

 Hola,

Sikeresen megérkeztünk Mexikóvárosba tegnap éjjel, helyi idő szerint 20 órakor röpke 15 óra utazás után. Vállalva a kalandokat, a helyi tömegközlekedés bugyraiba vetettük magunkat, azaz felpattantunk a metróra. A föld alatti közlekedés jól kiépített...azt nem tudom pontosan hány vonal van, de sok, ami el is kél mivel egy 25 milliós metropoliszt kell ellátnia. Igen, 25 millió...2x több mint egész Magyarország. Nem semmi méretekkel rendelkezik, amit már az éjszakai repülés során is látni lehetett. 

Kisebb küzdelmek után 1,5 óra alatt be is verekedtük magunkat a központba. Amúgy a metro kifejezetten olcsó. Egy jegy 3 mexikói peso, ami most barátok közt is valamivel kevesebb, mint 60 forint. Ez a vonaljegy addig szól, amíg ki nem lépsz a kapukon, tehát átszállásokkal (correspondesia) együtt. 

A lehetséges anyagi bukás miatt Pálmával még otthon úgy döntöttünk, hogy nem foglalunk szállást, hanem csak kinézünk párat és majd lesz ami lesz alapon foglalunk valamit a helyszínen. Tudom...kockázatos, de megérte! A hostelünk a város szívében volt, közvetlen a Parlament és a fő tér mellett. Viszonlag jó áron (365 peso) lett is saját szobánk terasszal és kilátással. Forró fürdő, egy koccintás vodkával (olyasmi mint a Bacardi) és jöhetett a megérdemelt alvás, majd a következő nap. De ezt csak a tovább után. (for english, scroll down)

A napot reggel 7-kor indítottuk gyors készülődéssel, bőséges reggelivel és az üzenetek csekkolásával. Innen is köszönöm a kommenteket, lájkokat, jókívánságokat! 

Kicsit hűvösen indult a reggel (12-14 fok) de később már olyan 11 körül sokkal jobb lett (18-19 fok). Póló vagy pulcsi. Isteni ezt így februárban....főleg, hogy vasárnap még a -24 fokban vacogtam! Nem szégyellem, h milyen jól esik :-)

 

Az első program a katedrális (Catedral metropolitana) és a Parlament (Palacio National) volt, majd utána egy gyors kör a helyi utcákon és hömpölyogtünk a tömeggel. Most valami nagy esemény van itt, nem tudjuk mi, de mindenki itt sürög-forog. Életemben nem láttam még ennyi rendőrt mint itt egy nap alatt. Falkában róják az utakat, nem hazudok. Nem tudjuk, hogy ez most jó vagy rossz. Érdekes. 

Miután körbeszaglásztunk, eldöntöttük, hogy visszamegyünk ebédelni ahhoz a jól kinézős, helyi falatozóba. Hmmm, falatozó! Egy kapualj, ami konyhává módosult, de a helyiek tömött sorokban várták az ételt. Gondoltuk ha mindenki itt lebzsel, mi se maradjunk ki a jóból. Szerintem kukoricalisztből készült, babpürével töltött jóság volt, rengeteg sajttal, salsával, guacamoleval és nyers hagymával. A hús eredete ismeretlen...sejtésünk szerint tarja. Reméljük valóban az volt. Nekem nagy kedvencem a mexikói, Pálma gyomrát viszont megfeküdte egy keveset. Ebédünket a helyiek módjára költöttük el....a járda mellett falatozgattunk vígan. Fless volt...az már 100!

 

Még ebéd előtt elmentünk a Természetrajzi Múzeumba (Museo Nacinal de Antropologica), ahol a helyi kultúrát szívtuk magunkba. Csodás volt! Odefele a metróban figyelük az embereket. Szinte minden megállóban felszállt egy árus aki a portékaját próbalta eladni. Szerencsére nem túl tolakodóak. Jönnek, kiabálják, hogy milyen árut adnak és már mennek is. Hogy miket lehetne venni? Szinte egy egész bevásárlást meg lehetne ejteni. Nyalóka, csoki, jegyzetfüzet, toll, de még válogatás CDt is. Ezket rendszerint vakok promotálták, full hangerőn. Persze csakis a legjobb mexikói balladák szóltak. Úgy látszik, itt mindenki úgy él meg, ahogy tud...

 

Az ebéd után visszaballagtunk a szállásra és felkaptuk a csomagjainkat, hogy továbbálljunk a másnapi úticélhoz, Teotihuacánba. A málháinkkal elvergődtünk az északi buszterminálhoz. Nem semmi út volt. Akkora volt a tömeg az egyik metróvonalon, hogy az embereket a rendőrök vagy a többiek, szó szerint bepréselték a szerelvénybe. Számunkra elképzelhetetlen volt, hogy miképp jutunk előre ekkora hátizsákokkal... Végül vagy 3 szerelvényt hagytunk elmenni, mire végre felpréselődtünk (pesti csúcsforgalom kutya f@sza ehhez képest).  A pályaudvaron sajnos nem sikerült pénzt váltanunk - sebaj, annyira úgyse kell - de nagy rohanás közepette felugrottunk a San Juanba tartó buszra. Érdekes, hogy a pályaudvaron is motoznak (engem legalábbis mindenképp). Kb. egy órás, kómás út után megváltunk a busztól. 

 

"Jó, hogy nem a balladás kurv@ jött fel, mert azt már most nem bírnám!" -kommentáltam, hogy ezen a buszon is volt árus, de csak amíg fel nem szállt mindenki és tovább nem haladtunk. Amúgy azt vettem észre, ha egy hajzselé gyárat nyitnék Mexikóban, akkor hamar meggazdagodnék, hiszen mindenki zselézi a haját (vagy a nem mosással kombinálja) ès ez a hozzáállás még akkor is élni fog, mikor már nem kőolaj termékeket használunk...szóval csilliós ötlet: hajzselégyár Mexikóban!

 

Egy kis városkában vagyunk, olyan ezres lehet. Lepukkant, de az emberek irtó cukik. Egy jópofa középkorú asszony a segítségünkre sietett és szinte karon fogva elvitt minket az előre kinézett (nem lefoglalt) szálláshoz. Útközben kérdezte honnan jöttünk, és mikor mondtuk, hogy Magyarországról, felcsillant a szeme, mert él Baján egy barátnője. Hiába...mindenki ismer egy magyart :-) 

 

 A hostel, aminek 8-as szobájában most is írom e sorokat, elég csendes (majd' csak mi vagyunk szállóvendégek, az ár is barátságos), Olga a recepciós egy tünemény. Pálmával összespanoltak. Hehe! 

Este kiugrottunk egy pékségbe valami reggeliért, mert korán, 7-kor indulunk a 2km-re lévő piramisokhoz, hogy lássuk a napfelkeltét. Utána bekaptunk valami vacsit. Egy pizzát választottunk, mert Pálma gyomra még mindig az ebédet nyögte. Jah, annyira fáradt voltam, h az egyik bárban ahova betértünk megnézni a menüt, elhagytam a fényképezőm. A szívem megállt. Kb. 10-15 perc kellett mire leesett h nincs a kezemben, se a nyakamban. Visszamentem az előző lokálba és szerencsére ott volt a pultban. Annyira megörültem, h a boltos hölgynek azonnal letoltam két cuppanós csókot...happy end!

 

Korai fekvés van egy gyors, szinte hideg vizes zuhany után, bár ez az írás sok időt követel. Pálmácska már itt durmol mellettem és még csak este kilenc múlt. Ahogy írtam, reggel korai kelés, piramisok napkeltében. Nagyon várjuk. Hogy milyen lett? Mi következik ezután? A következő epizódban minden kiderül...

 

in english:

When we have arrived to Mexiko city -15 hrs Of flight- we went to the center by public transportation. Why not? If every single mexican use it, why would be a problem for us? The subway system is excellent. Lot of lines and extremely cheap ticket prices. 1 single ticket costs only 3 mexican pesos, which is now ~0,20 Eur. And this is for an entire ride. Great deal...Budapest should learn that!

Approximately 1,5 hrs of travel on the sub, we have arrived to the center, where we have started to search a hostel. We did not make any reservation because we were affraid of delays and stuff. The one, which was recomended by Lonely Planet had free room for us...so we have rented it. Big bed, bathroom, own terrace with a view to the Parlament. Isn't it awesome? Yes, it is my friends.

We drank some welcome drink on the balcony, took a hot shower and went to bed, because we knew that next day is gonna be though.

 

After a big, healthy breakfast we have checked our messages on FB before we left. I am greatful for you my fellow friends, because the first post was very popular and I got plenty of messages, comments and likes. Love it! Keep up! I really love to hear about you guys.

So, the first program was a big Catedral (Catedral metropolitana) and the Parlament (Palacio National). There's something going on here because the main square was very crowded. We could not figure it out what was it but something big. After the first tour we tried to get the mexican lifestyle which is easy. Noisy, easy and relaxed. There are plenty of policemen on the streets. I swear that I've never seen this much police officer in my entire life. They hit the streets in groups (4-5 person) we do not know that if it is good or bad. We heard that Mexico city is dangerous but it felt OK. Nothing to worrie about.

Next stop was the Nation museum of antropoligie (Museo Nacinal de Antropologica) it was bit hard to find but we have managed it somehow with our poor spanish (couple of words). Unfortunately they hardly speak english. Museum was awesome. Wow, what a rich culture. Paintings, sculptures, old stuff which are very interesting. We loved it. Our tour last about 2-3 hours. Took some funny pictures then back to the hostel to pick up our backpacks. 

 

 

It was the time to have a lunch. Of course in local style! Are you kidding? We love it that way... When we were crossing the streets, we have found a pretty damn good place! It was kind of a doorway which became a street kitchen. It may sounds digusting but it was tempting and there was a long quoue with local falks so it couldn't be wrong ;-) The food was some kind of palenta, stuffed with bean, grilled cheese, salsa, guacamole and raw onioin on the top and some pork meat. I really liked it, but it was a bit much for me. It was kinda oily so Palma couldn't handle it so well. We ate it on the street with the other fellow mexicans. Really authentic scene, belive me! 

 

Belly stuffed so were good to go to get our packages. Before that, we checked some other hostels, because we will come back to the city but we thought that we could do cheaper and better next time! This time adventure is the first priority not the luxory. Surprise right? I'm a snob but I prefer adventures! So after we checked our opprtunities we went straight to metro to catch a bus to San Juan. The ride in the subway was extreme. Not kidding! The metro was so crowded that other passangers pushed the others into the train. Literally we were stuffed into the metro cars. I have seen this kind of stuff only in TV shows about Japan.

So, after the metro disaster we arrived to the north central station. Tickets were bought, jump on to bus and straight to San Juan. This is about 1,5 hour far from the capital. Small town maybe with 1000 people. Falks are verrrrrry kind and friendly. A middle aged lady was so nice and escorted us to our hostel. It was also not booked. Stuff is also kind and helpful even we do not speak one common language. 

 

We went out to the "center" for a quick dinner. This time the menu was pizza because Palma's stomack was not OK since lunch. Poor little girl! I was so tired that I did not even notice that left my camera! But when I have dicovered...OMG, my heart just skipped a beat. I went back to the previous place where we checked the food. It was on the shelf. I was so revealed that I gave two huge kisses to the lady at the cashier :-)

 

Now I'm in the bed because we have to wake up early in the morning to see the sunrise above the pyramides in Teotihuacán. We will leave around 7 so need to rest. I am tired as hell. Palma already felt asleep next to me. So cute! What will happen next? What are our plans? Stay tuned and you will know. Take care friend!