Day 19-20. Mexico - Paris - Budapest

Nos ez a nap is elérkezett! Ezeket a sorokat már Párizsban írom.

Utazásunk utolsó külhoni napja. Mivel későn indult a gépünk, szinte az egész nap a rendelkezésünkre állt, így megragadva az utolsó pillanatokat, ma is kora reggel a nyakunkba vettük a várost. A mai célpont: dél. Megnéztük A piramist Pálma barátja javaslatára, ami Mexikóváros déli részén található. Egy darabig a tömegközlekedéssel suhantunk majd lábbuszra váltottunk, mivel máshoz nem tudtuk megközelíteni. Vagy jó 4 km-t kellett gyalogolnunk. Na jó, lett volna helyi buszközlekedés, de nem igazán ismertük ki magunkat az értelmezhetetlen táblán és azt se tudtuk, hogy pontosan mi a hely neve, így nem kockáztattuk, hogy a mexikóvárosi gettóban kössünk ki...bár az is kaland lett volna, így utólag belegondolva :-)

Árkon-bokron haladtunk(szó szerint), sőt egy egyetemi kampuszon is átvágtunk, mire egy M7-es bevezetőhöz hasonló út mellett kötöttünk ki, amit mi csak halálnak neveztünk el, mert nem láttunk mást megoldást, mint "a la mexicana" azaz mexikói stílusban átvágjunk rajta. Ez annyit tesz, hogy nem szabad nézni, hogy zöld-e a közlekedési lámpa, vagy sem...amint lehetőség van rá, nyomulni kell akár a kocsik közt is. Igen, ez egy 4 sávos úton még megoldható, de hogyan is abszolválható egy autópálya bevezetőn, ami egy 21 milliós várost lát el? Érthető a "halál" elnevezés? Végül talátunk egy felüljárót, így az életveszélyes attrakció elmaradt, de mi így is sokat szakadtunk a "halálon"... Nos a piramist is láttuk, de az ldáig vezető út sokkal nagyobb élményként maradt meg bennünk, mint maga a látnivaló.

Ebéd után indultunk vissza a szállás felé. Útközben megnéztük a mexikóvárosi stadiont ahol olimpiát (1968) és világbajnokságot (1986 - labdarúgás) is rendeztek.

A nap elején még a belvárosban található múzem felé is elugrottunk. Idő hiányában látogatásra nem maradt idő, de a diadalív és a múzem környéke így is impozáns volt.

Még leróttuk az utolsó köröket a városban és felvettük a csomagokat, hogy induljunk a reptérre. Apukám jó előre kikötötte, hogy időben menjünk ki, nehogy megint lekéssem a gépem, mint amikor New Yorkból jöttem haza... Mivel korán kint voltunk, volt időnk mindenre. Pénzváltás, csomagok elrendezése, vásárlás...stb, de még így is rengeteget kellett üresjáratban lennünk.

Miután felszálltunk, már igazán semmi lényeges nem történt. 10 órás repülőút Mexikóvárosból Párizsig, majd 3 óra átszállással 2 óra 20 perc Párizsból Budapestre, így épségben, késés nélkül az Air France jóvoltából meg is érkeztünk Budapestre a jó öreg Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre (a.k.a Ferihegy). A reptéren Pálma szülei vártak és vittek is minket haza.

Jó volt az viszontlátás öröme, a saját ágyam, megszokott környezetem és minden ezzel járó dolog, bár kicsit furcsa, hogy egy nyelvet beszélek mindenkivel :-)

Holnap még lesz egy összefoglaló cikk az egész utazásról és pár egyéb érdekesség, szóval még ne tessék szétszéledni!