Day 11. Ixlu és az elveszett kukorica gyermekei

A mai nap békésen telt. Bár már este és kora reggel se volt net, tudni illik, itt néha kurblis az internet. Na, de ezen is túllendültünk. Ma igazi luxusnapunk volt. Reggel 8-as ébredés, lustizás, nyugis reggeli és csak ezek után indultunk neki a napi túrának. A közeli Ixluba mentünk. Gyalog csak 2 km, ami meg se kottyan. Na, ebből nekünk a mai nap 10 km lett. Hogy is van ez? Matekozzuk csak ki!

Az első kettő tervezett volt, eddig nincs is hiba. Mikor megérkeztünk a romokhoz, kicsit csalódottak voltunk, mivel egy, azaz egy darab táblácska volt, meg egy nagy földkupac amin a tyúkok és kakasok (pollo y gallo) kapirgáltak. Na, ez nekünk nem lesz jó, gondoltuk. Megpillantottunk egy táblát, hogy csupán 4 km-re keletre van mééééég! Na, több se kellett nekünk, már indultunk is a bozótos felé. Persze izzadtam, mint az igásló, mert vagy 32-35 fok volt. Az első 2 km még könnyedén ment, aztán kezdtünk kifulladni. Gyanús volt, hogy senkivel se találkozunk, még helyiekkel se...na aztán feltűnt pár guatemalai munkás macsétával a kezében, vagy épp lóháton. Cipeltek valami zsákot. Ekkor már vagy millió dombot megmásztunk és ugyan ennyi lejtőn botladoztunk lefelé, de semmit nem találtunk, csak kukoricamezőket. Titkon reménykedtünk, hogy nem ennyi az egész, csupán kukorica... Persze nagyon jó volt megtudni, hogy honnan is jön a mindennapi betevő tortillánk, na de kérem szépen, mi nem ezért repültük át a fél világot.

A fáradtságtól persze megindult mindkettőnk fantáziája. Pálma már titkos, kukoricamezőbe rejtett, országos hálózatot ellátó kokamezőt vízionált, én pedig azon agyaltam, mi is lesz, ha egyszercsak előbukkannak a gerillák...

Már láttam magunkat a nemzetközi sajtó címlapjain, ahogy borjú szemekkel esedezünk, hogy fizessétek ki a váltságdíjat és/vagy teljesítsétek a követeléseiket. Fantáziámban kezemben szorongattam az aznapi újságot, Pálma szemei kisírtak, fáradtak a meghurcoltatásoktól. És ekkor futott át az agyamon, na nehogy már ezzel a frizurával, anzuggal és pedro bajusszal (jah, hagytam magamnak egy hetyke kis bajuszkát, hogy jobban beolvadjak a helyiek közé, jaj de borzasztóan áll) lásson viszont a világ! Legközelebb kétszer is meggondolom mit veszek fel, mikor egy gerillaháborúban álló országban kirándulni indulok a semmi közepébe. Na, de végül semmi nem lett. Se gerillák, se kokainmező, csak macsétával kukoricát szedő guatemalai jóemberek.

Mikor a GPS szerint megjártuk a 4 km-t, még se híre, se hamva nem volt romoknak. Kis tanakodás után úgy döntöttünk, visszafordulunk. Kicsit csalódottak voltunk, de nem érdekelt, mert csak egy hideg zuhanyra és abrakra vágytunk. Miután a kétszer 4 km-t megjártuk plusz kettőt csak oda, beestünk a zuhany alá, majd enni rohantunk, és sikerült isteni tacót enni, amitől még Pálma gyomra se fordult fel. Tiszta siker ez a nap!

Sajnáljuk, hogy el kell hagyni Guatemalát, de ideje újabb helyeket látni. Még előttünk van a Blue Hole, a rengeteg tengerben fürdés, valamint Acapulco. Holnap reggel 5:30-kor érkezik a buszunk, hogy elvigyen Belizebe, Belize citybe. Hosszú út lesz, amihez 4:30-kor kell kelni. Nem tudjuk még merre fogunk járni, de igyekszünk jelentkezni, de ne tessék aggódni ha mégse...

English will be available later....