Day 10. Yaxcha

Hola Amigos,

Immár tizedik napja barangolunk a világban Pálmával és ma el is érkeztünk utazásunk félidejéhez. Innentől fogva rohamosan meglódul velünk az idő kereke és pikk-pakk már otthon is leszünk. Kicsit szomorú ebbe belegondolni. Az igazat megvallva, ha most valaki hozzánkvágna egy valag pénzt, akkor még egy évig simán vándorolnánk megállás nélkül keresztül-kasul ezen a kis glóbuszon...

Na de ne rohanjunk még ennyire előre. Nézzük mi is történt ma. Szokásos korai kelés. Kicsit olyan, mintha nem is nyaralnánk, hanem egy intenzív kiképzőtáborban lennénk. Kilóméteres gyaloglások erőltetett körülmények közt, korai ébresztők és vég nélküli távlatok. Ahogy a fenti kis képen is látható, már hajnalok hajnalán meleg van Guatemalában. Viszont azt kiemelném, hogy ma volt az első nap, hogy egymást követő két estét egyazon helyen töltöttünk, azaz még mindig El Remetében vagyunk. A mai látogatásunk célja Yaxcha volt. A kocsi sofőrrel, ami elvitt minket célállomásunkra, reggel 6:00-kor begördült és már robogtunk is az úttalan utakon vagy másfél órán át. Az úttalan út itt szó szerint értendő. Nem igazán értjük a szisztémát, de vannak kilóméterek, ahol rendes (néhány kátyúval tarkított) betonozott utak vannak, máshol viszont csak gödrökkel tűzdelt, fehér, murvás utak, amik az ember leklét is kirázzák. És a söfőrök a KRESZ szabályait is elég tágan értelmezik, mivel hol az úttest bal, hol a jobb oldalán haladnak.

Szóval kb. másfél óra zötykölődés után meg is érkeztünk. Mivel a park csak 8-tól nyitott, így volt időnk meginni egy csésze kávét egy helyi lokálban. Amúgy ez a hely a semmi közepén van, szóval csak ez az egy kiszolgálóegység volt kilométereken belül. A hely csodás. Kis ösvény a tópartra, ami kora reggel idilli képet nyújtott. Rajtunk kívül csak néhány ébredező kutató volt ott, mivel ez a parkot a nagy turistacsoportok még nem fedezték fel, így az egész parkban csak ketten barangoltunk, a söfőrünk pedig türelmesen várt minket.

Körülbelül 2 és háromnegyed óra elég is volt, hogy mindent kényelmesen bejárjunk, megmásszunk. A reggelinket itt is egy lenyűgöző kilátással rendelkező helyen költöttük el. Kép alant, panorámakép pedig itt: http://photosynth.net/view/7b4b58c4-d8ad-4adc-87a5-af3220f73732

Amúgy a legtöbb rom még feltárás alatt van, így lehetőségünk volt minden állapotban megfigyelni egy-egy rom kibontakozását a földből. A legtöbb ilyen épület nagy dombnak látszik, egy kisebb hegy, de a belsejében ott lapulnak a történelem eme kis darabkái. A dzsungelben láttunk majmócákat, akik lelkesen falatoztak, valamint hallottunk üvöltő gorillákat is. Mindkettőről videó a poszt végén.

http://photosynth.net/view/84505e23-5d44-4349-b960-ac6af5c55852

Túránk végeztével vissztértünk a szálláshoz. Az út nagy része azzal telt, hogy küzdöttem magammal, az elalvás ellen. Gyors ebéd következett, hogy aztán pihenjünk egy hangyányit, majd a "gerillabuszokkal" elmentünk Floresbe. Azért "gerillabusz", mert nincs pontos menetrend, kb. fél óránként járnak és buszmegálló sincs. Valahol leinted, beszállsz és haladsz is a célod felé. Igyekeznünk kellett, mert 2-kor indultunk és az utolsó busz visszafelé 5-kor jött. A városba (30 perc) ajándékokért mentünk. Miután levadásztuk amit akartunk, elindultunk visszafelé egy kis kitérővel.

Komolyan mondom, életem legviccesebb utazásai közé tartozott ez a kis út, pedig én aztán igazán sokat térülök-fordulok tömegközlekedéssel. Egy gyerek lelkesedésével mosolyogtam végig az utat, ami egy jó kis kabaréba is beillett volna. Történt ugyanis, hogy ezek a kisbuszok (értsd transzporter) magyar körülmények közt sofőrrel együtt max. 12 személyt szálíthatnának. Nos, ha mi 20-an nem voltunk a buszban, akkor itt száradjon le a kezem! Tudjátok melyik jelenet pörgött lelki szemeim előtt? Amikor a Macskafogó című rajzfilmben Grabovszky felveszi a maffiózókat a kis kocsijába, és ahogy szállnak be/ki, nő/csökken a kocsi rendszáma (na itt most a nővérem biztos hangosan kacag, mivel ez az egyik kedvenc jelenetünk). Na itt totál ugyan ez volt. A kalauz a nyitott ajtóban lógott, kiabálta a menetirányt, ha meglátott valakit az út szélén, a szél belekapott a hajunkba, a kis busz pedig robogott velünk a már említett úttalan utakon. Ha már azt hittük, hogy nincs hely, akkor simán lett még 3-5 új utasnak is, még akkor is ha szó szerint sámlin vagy egymás ölében kellett ülni. Istenem, hogy élveztem én! Ha azt mondtam Taxconál, hogy új értelmet kapott a telekocsi fogalma, akkor most azt felülírnám. Ez itt az új fogalom kérem alásan! Ha bebukna a BKV, én már importálom is a kis guatemalai barátaimat, akik pikk-pakk olyan közlekedési csoportot rittyentenek össze, hogy Tarlós Pityu és baráti köre is a lábuk nyomát fogja csókolni. És, ha Budapesten mindenki csak fele olyan lelkesen ülne fel a jelenlegi tömegközlekedési eszközökre, mint az itteniek, akkor szerintem Budapest elnyerhetné a legboldogabb város címét. Eskü! Oh, micsoda nap...és búcsúzóul itt a kép az utazóközönségről, ami többet mond minden szónál!

In english,

Hola Amigos,

This is day 10 which means we have reached the half of our holiday. This is a beautiful journey. I really like all moments of it. To be honest, if someone would give me/us lot of money or I would win the lottery then I would continue this travel all arond our little but beautiful globe. Really! So if you have rich friends who would sponsor us, do not hesitate to let him/her know about us ;)

Back to our actual trip! Today was the first day when we spent two days in a row in the same accomodation. That means we did not have to pack in the morning, hurray. Half more hour to sleep...Even if we were not forced to pack, we had to wake up early, 5:30 because our driver picked us up 0600 hrs front of our hotel. Today's goal was Yaxcha. It is about 1 and a half hours from us. To get there was very uncomfortable. You should know that the roads are...how to say it...very strange. There are roads for kilometers which are perfectly fine, then unexpectedly, the road disappears and back again. The not normal roads are white, made of rubble, full with holes. The drivers use the rules very easy..sometimes they drive on the right, sometimes on the left side of the road. Weird. (see the pic.2 above with the car)

We have arrived to Yaxcha, before opening hour so we had the chance to drink a cup of coffee before our tour. The only place where was service was a little, but amazing accomodation. It offered rooms for tourists but this park is in the middle of nowhere so there were only archeologists. They were very sleepy and they were drinking coffee too. Oh the view from the terrace...it was am-a-zing! A little road to the cost of a big lake. It is only in paintings...I couldn't stop to stay there and feel the breathtaking spirit of this miracle.

Finally the park opened (8am), we bought our tickets and started our little tour. This place is not discovered by tourists so we were the only guests beside of the local people who were working here. Our driver was waiting for us in the parking lot until we finished the siteseeing. It took not more then
2 and 3/4 hours. We saw a lot old ruins in every phase. Lot of them were discovered just couple years ago so half of them is still covered and just a few part of it can be seen.

http://photosynth.net/view/84505e23-5d44-4349-b960-ac6af5c55852

Thanks God we did not get lost in the jungle. Sometimes I still not get that I am walking in the jungles of Guatemala...so surreal for me! We have seen lots of beautiful butterflies, plants, giant trees, monkeys and howler monkeys. (see picture 5 above)

We have found a beautiful spot where we ate our breakfast. Click here to see the panorama picture: http://photosynth.net/view/7b4b58c4-d8ad-4adc-87a5-af3220f73732

After lunch we've gone to Flores to shop some souvenier. Oh holly cow! The ride back with the gerillabuses was AWESOME! Why gerillabuses? Becasuse there is no such thing as schedule time. It comes and goes in every 30 minutes (approximetly) and there is no official bus stop either. You just have to wave it down and that's it. Oh and they are absolutely fully crowded. In legal conditions this vans can transfer only 12 people but if we were less then 20 of us in that bus then I will cut my arms. If you think that "now we are full, there is no more space for new passangers" then we stop and 2-4 new pax get in the car and there is always available space somehow. They sit in each others lap or put a little chair between the built-in ones. AM-A-ZING! Oh I laughed my ass off. I swear, if BKV will bankrupt in Budapest, I will import my guatemalan friends and they will handle the transport of Budapest. If the people at home would just half that happy when they use public transportation then people here, Budapest would be the happiest city in the wolrd. Here is a picture that describes the situation.

And finally...here are two videos from today. First is about a little monkey, the second one about the backround noises in the jungle. Have fun and take care!