Washington D.C

Helló,

Szerda kora elindultunk a fővárosba! A buszunk reggel indult Ashevilleből. Mivel a helyszínen kellett átvenni a jegyeket, ezért már egy órával az indulás előtt ott kellett lenni (amúgy utólag kiderült, hogy ez persze felesleges volt, na mind1) A Greyhound társasággal utaztunk nem kevés pénzért - főleg chinatown-bus után - de utólag kiderült, hogy mi is kerül ennyibe. Bár igaz, hogy nem kis késéssel (kb fél óra) elindultunk Ashevilleből, ahol nagyon készséges volt a munkatárs (igazi déli akcentussal, amit alig érteni). A buszsofőr egy kabaré volt. De a szó jó értelmében. Kittivel elneveztük idősebb Snoop Dognak, mert tökre úgy beszélt a mikrofonba :) imádtuk. Elképzeltük, hogy van egy saját műsora az MTVn "Pimp my bus" címmel. Jaaaaaaj! Halálra röhögtük magunkat (akárcsak most, ezen sorok írásakor)



Az út végül 12 óra volt. A busz kényelmes volt, sokszor megálltunk pihenni. Volt ebéd meg vacsoraszünet. Végül 21:25 helyett 21:10kor már meg is érkeztünk Washington DCbe ahol Alyssha és Colleen vártak minket.
Szó szerint 2 utcára laktak a buszmegtől, állításuk szerint a "gettóban" de a környék kb úgy nézett ki mint nálunk a Boráros tértől a Nemzeti Színház felé vezető sétány...no comment :)

Beszélgettünk, elmeséltük a kalandokat meg hasonló dolog és végre jó sokáig alhattunk. "Szokásunkhoz híven" kb másnap reggel (csütörtök) 12 környékén sikerült elhagyni a szállást és a nyakunkba venni a várost.
Ha egy szóval kellene jellemezni ezt a helyet, akkor a tiszteletteljes lenne a korrekt állítás.

Mi és a Kapitólium.

A városban mindenhol mókusok. De mindenhol!

Kb. 15 perc sétával már el is értük a Capitolium épületét. Nagyon nagy és gyönyörű. Majdnem olyan szép mint a Parlament. Dolgos emberek sokasága járt ki-be, az épület előtt pedig tüntetések voltak, de nem olyan magyarországi, hanem olyan amerikaias, kicsit giccses, érzelmekre ható. Volt itt minden a pénzügyi megszorításoktól kezdve a gyermekvállalás illetve abortuszon át a vallásig.

Nagyon jól van szerkesztve a park, mivel MINDEN egy helyen van. Itt aztán napokat el lehet tölteni zsebkendőnyi helyen, mert sok a látnivaló. Múzeumok sora és mindegyik ingyenes. Mi a következőket látogattuk meg:

Botanikus kert:

Remélem érti a célzást, akinek szántam ezt ;-)

Ezt a szépséget pedig anyukámnak lőttem! Ő biztos vagyok benne, hogy egy egész napot el tudott volna tölteni ezek között a növények között. Kattintásra ez is nagy lesz. Sok-sok puszi az anyukámnak!!!

Ezután az Amerikai Őslakosok Nemzeti Múzeumába igyekeztünk. Itt aztán tényleg minden indián népcsoport képviseltette magát kultúrával, ruhával, történelemmel és történtekkel. Ha Kitti anyukája Ági aznap nem csuklott este kb. vacsoraidőben akkor nem tudom mikor fog, mivel ennyit szerintem még nem emlegettük egyhuzamban :) Íme pár kép külön Neki dedikálva:

Amúgy a múzeum óriási. 4 emelet. Videótermekkel, meg mindennel! Káprázatos! Amúgy amíg ott voltam, "éreztem a szivárványt a hajamban" ;-) - ugye Betti!!!

Innen a szomszédos Air and Space Museumba mentünk (repülők és űrhajók). OMG! Micsoda gépek. A repülés története, űrhajók, egyenruhák, a Hubble teleszkóp, mindenféle kütyü...Sztem ide két nap se lenne elég, hogy mindent alaposan, részletesen szemügyre vegyünk. Űrkompok, hajónaplók...az égegyadta világon minden volt itt. Itt szusszantunk egy kicsit és bekaptunk egy kis helyi mekit :)

A következő állomás a Természetrajzi Múzeum volt. Nem vagyok egy nagy dínó fan (ellentétben Kittivel, aki teljesen rá volt kattanva) de be kell valljam, hogy elég meggyőző volt. Az előcsarnokban egy nagy dombon egy kitömött elefánt állt...azta! Itt is volt minden mint a búcsúban. Dinoszauruszok, tengeri élőlények, korallok, ásványok, pillangók...és csak a felét láttuk, mivel valami rendezvény miatt korábban zárt a múzeum. Sebaj, a következő állomásunk a Monument lesz.

 Az emlékmű, hogy ezzel a szóval éljek, monumentális volt! Óriási. Ha képeken látjuk, el se tudjuk képzelni, hogy mekkora. De élőben? Hattttttttttalmas! És természetesen csillió amerikai zászló lobog körülötte :)

"Hé, látjátok mi van ott?"

Az egyetlen negatívum az volt, hogy a tó, ahova Forest Gump is belefutott a szerelméhez (jaj de jóóóóó jelenet) éppen felújítás alatt volt :( Nembaj. Ez már a második ok, amiért vissza kell jönnöm USAba, hogy tisztességesen, eredeti formájában láthassam.

A Jefferson emlékmű után egy kis sétára indultunk a csodás naplementében és megnéztük a cseresznyefa virágzást. A tökéletes időben voltunk a megfelelő helyen.

A sétánk az éjszakába nyúlt így a Fehér Házat csak éjszakai kivilágításban láttuk, de az s volt semmi. Bár igazából nem egy olyan nagy szám, mint ahogy gondolnátok. Igazából szép, de ennél nem több. Ahogy később megtudtuk Alyssatól, amikor ott voltunk, akkor is bőszen tárgyaltak a költségvetési problémák megoldásáról. Elég kaotikus a helyzet itt most...

Az estét és az utolsó állomásunkat mielőtt hazaindulunk megünnepelvén, elmentünk egy étterembe, ahol sikerült túlrendelnem magam :) ÓRIÁSI adagokat hoztak kí, így majdnem kipukkadtam mire végeztem, pedig Kitti is besegített és még több mint egy telje adag maradt másnapra a doggy bagbe :D

Másnap kora délután vágtunk neki az újabb utazásnak ezúttal Philadelphiába. De ott csak az állomási jutottunk, mivel a végső cél Camphill Soltane volt. Hogy oda milyen volt az út és mi történik ott? A következő alkalommal mindenki olvashatja.

Csók,

Laci