Újabb út + Camphill Soltane
Üdv újra!
Lassan az utazás végéhez közeledünk. Péntek reggel sokáig lustálkodtunk Alyssaval és Kittivel bugyuta trash-reallyket meg magazinműsorokat néztünk a TVben egy kis kajálás mellett. Miután elköszöntünk, irány a buszmegálló. A mostani utazás se volt zökkenőmentes. Nagyon nem.
Azzal kezdődött, hogy szakadt az eső. De nagyon. Amúgy megfigyeltük, hogy akárhányszor elhagyunk egy helyet, elkezd esni az eső aznap, vagy az előtt lévő nap, szóval ezt mindig valamilyen jelnek fogtuk fel, hogy szedni kell a sátorfát. Szóval az eső igeni passzolt ehhez az ideához.
Ezúttal a MegaBus nevű társaságot választottuk akik viszonylag baráti áron (15$/fő) el is juttattak minket Washingtonból Philadelphiába. De hogyan!
A buszunknak 15:15kor kellett VOLNA indulnia. Tudni kell, hogy a "buszmegálló" az egy üres parkoló volt. Fedetlen. Ami azt jelentette, hogy a zuhogó esőben álltunk mint a hülyegyerekek és vártuk a buszt, ami szíveskedett 40 perces késéssel befutni, tehát kb. egy óra lemaradással indultunk.
Ehhez hozzájött, hogy sikerült elkapni a péntek délutáni dugót is. Hogy itt milyen egy forgalmi dugó? Kilométereken át csak autók állnak, és csak a fényszórók fénye látszódik a 2x 4 sávos autóúton. Őrjítő. Szerencsére trükkösen sikerült elázás mentesen kikukáznom a bőröndből még a bepakolás előtt eghy váltócipőt, mert a tornacipőm az e bokámig elázott + a nadrágom és a zokni. Sapka és esernyő híján a frissen mosott hajam is olyan volt mint a mosott sz..! Miután felvergődtünk a buszra, azonnali beavatkozásként cipőcsere és zoknicsere következett, pontosabban mezítláb és vártam, hogy a zokni legalább valamennyire megszáradjon.
Kis alvás után arra eszméltünk, hogy Baltimoreon haladunk át. ("Good morning Baltimooooore" ;-D) Az igazi sokk csak ezután következett. Miután kiértünk a városból, egy autóspihenőben álltunk meg. Motor leáll, sofőr bejelenti, hogy a központ az mondta neki, hogy a GPS szerint valami nem okés a busszal ezért álljon meg ott ahol van és várja meg a mentesítő járatot. Persze mindenki kiakadt, mert már rég meg kellett volna érkeznünk de még félúton se voltunk. Az egyetlen pozitívum az egészben, hogy volt Wi-Fi a buszon így viszonylag tartalmasan elütöttem az időt. 45 perccel később meg is jött a másik busz, amire mindenki átkapaszkodott, a sofőr átpakolta a bőröndöket és már indulhattunk is. Én közben kiszaladtam valami életmentőért. Ezúttal egy üveg Dr. Peppert és egy tábla Hersey's csokit ragadtam magamhoz.
Innentől viszonylag sima volt az út. Igaz a tervezett 18:25 helyett 21:35 körül futottunk be az állomásra. Szerencse, hogy akkor érkezett be Kitti egyik önkéntes társa is, szóval kocsival mentünk a ~45percre lévő, azaz "közeli" Soltanebe.
Hamar az ágyba zuhantunk és reggelik durmoltunk ami isteni érzés volt, mivel végre igazi, normális ágyban, melegben, kényelemben alhattunk egy kiadós zuhany után.
A következő bejegyzés az utolsók egyike lesz, mivel hamarosan szedem a sátorfám és indulok haza. Vár a család, barátok és a munka! Próbálom majd összefoglalni az itteni életet, a tapasztalatokat és utána hipp-hopp, már otthon is vagyok.
Csók mindenkinek,
Laci
Lassan az utazás végéhez közeledünk. Péntek reggel sokáig lustálkodtunk Alyssaval és Kittivel bugyuta trash-reallyket meg magazinműsorokat néztünk a TVben egy kis kajálás mellett. Miután elköszöntünk, irány a buszmegálló. A mostani utazás se volt zökkenőmentes. Nagyon nem.
Azzal kezdődött, hogy szakadt az eső. De nagyon. Amúgy megfigyeltük, hogy akárhányszor elhagyunk egy helyet, elkezd esni az eső aznap, vagy az előtt lévő nap, szóval ezt mindig valamilyen jelnek fogtuk fel, hogy szedni kell a sátorfát. Szóval az eső igeni passzolt ehhez az ideához.
Ezúttal a MegaBus nevű társaságot választottuk akik viszonylag baráti áron (15$/fő) el is juttattak minket Washingtonból Philadelphiába. De hogyan!
A buszunknak 15:15kor kellett VOLNA indulnia. Tudni kell, hogy a "buszmegálló" az egy üres parkoló volt. Fedetlen. Ami azt jelentette, hogy a zuhogó esőben álltunk mint a hülyegyerekek és vártuk a buszt, ami szíveskedett 40 perces késéssel befutni, tehát kb. egy óra lemaradással indultunk.
Ehhez hozzájött, hogy sikerült elkapni a péntek délutáni dugót is. Hogy itt milyen egy forgalmi dugó? Kilométereken át csak autók állnak, és csak a fényszórók fénye látszódik a 2x 4 sávos autóúton. Őrjítő. Szerencsére trükkösen sikerült elázás mentesen kikukáznom a bőröndből még a bepakolás előtt eghy váltócipőt, mert a tornacipőm az e bokámig elázott + a nadrágom és a zokni. Sapka és esernyő híján a frissen mosott hajam is olyan volt mint a mosott sz..! Miután felvergődtünk a buszra, azonnali beavatkozásként cipőcsere és zoknicsere következett, pontosabban mezítláb és vártam, hogy a zokni legalább valamennyire megszáradjon.
Kis alvás után arra eszméltünk, hogy Baltimoreon haladunk át. ("Good morning Baltimooooore" ;-D) Az igazi sokk csak ezután következett. Miután kiértünk a városból, egy autóspihenőben álltunk meg. Motor leáll, sofőr bejelenti, hogy a központ az mondta neki, hogy a GPS szerint valami nem okés a busszal ezért álljon meg ott ahol van és várja meg a mentesítő járatot. Persze mindenki kiakadt, mert már rég meg kellett volna érkeznünk de még félúton se voltunk. Az egyetlen pozitívum az egészben, hogy volt Wi-Fi a buszon így viszonylag tartalmasan elütöttem az időt. 45 perccel később meg is jött a másik busz, amire mindenki átkapaszkodott, a sofőr átpakolta a bőröndöket és már indulhattunk is. Én közben kiszaladtam valami életmentőért. Ezúttal egy üveg Dr. Peppert és egy tábla Hersey's csokit ragadtam magamhoz.
Innentől viszonylag sima volt az út. Igaz a tervezett 18:25 helyett 21:35 körül futottunk be az állomásra. Szerencse, hogy akkor érkezett be Kitti egyik önkéntes társa is, szóval kocsival mentünk a ~45percre lévő, azaz "közeli" Soltanebe.
Hamar az ágyba zuhantunk és reggelik durmoltunk ami isteni érzés volt, mivel végre igazi, normális ágyban, melegben, kényelemben alhattunk egy kiadós zuhany után.
Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek a washingtoni parkolóból:
A következő bejegyzés az utolsók egyike lesz, mivel hamarosan szedem a sátorfám és indulok haza. Vár a család, barátok és a munka! Próbálom majd összefoglalni az itteni életet, a tapasztalatokat és utána hipp-hopp, már otthon is vagyok.
Csók mindenkinek,
Laci
hazug disznó! én kikukáztam ki neked a suitcasemből a táncos cipellődet! Én, ééén, ééééééééén!!!
VálaszTörléscsúcs ez a két kép!!! :)
VálaszTörlés