Spirituális utazás Ashevilleben

Kedveseim!

Megérkeztünk a csodálatos Ashevillebe, Észak Karolinába! Hosszú és kalandos utazás volt. majdnem 13 óra. De ha megnézzük a térképet, hát alig jöttünk valamit :( Viszont félúton voltunk Florida felé...ki kell ábrándítanom mindenkit és főleg magamat, hogy oda sajnos nem jutottam el :( Majd a következő alkalommal!

Szóval Asheville meseszép. Sokáig kellett kérdezősködnünk az itteni barátainktól, míg megtudtuk, hogy ez kb 110ezres kisváros. Láttatok már filmen tökéletes kisvárost? Na ez AZ! A bátyám imádná. Itt is van pár kép, amit neki készítettem.

 

Annyira perfekt minden! Komolyan mondom. Az emberek kedvesen integetnek az autóból nekünk, apuka játszik a kerítés néküli kertben a kutyával és a kisfiával. Lányok rollereznek az utcán. Már csak egy csilingelő fagyisautó hiányzik a képből :)

Az első éjszakát Kitti egyik barátjának barátnőjénél, Juliananál, töltöttük. Kicsit bolondos a lány, ahogy az emberek többsége, de rendkívül kedves. De ami igazán új és agyat eldobós volt az vasárnap kezdődött. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok átélni, de igen, megtörtént. És ezt a bejegyzést az utánozhatatlan, szeretnivaló drága munkatársamnak Bettinek ajánlom. MissU sooooo much!

A szombati séta és egyebek után embert próbálóan korán, 6:50kor keltünk, mert egy spirituális táncra igyekeztünk a művész negyedben lévő közösségi templomba. Igen, mindenki jó olvasta. Spirituális tánc. Elég földhözt ragadtnak és materiálisnak ismertek - bár klasszikus vallásos nevelést kaptam - mégis csillagjegyemhez hűen (most gondolom Szilvi helyeslően bólogat) szeretem a spirituális kalandokat kipróbálni. Ez is így kezdődött. "Miért ne?" alapon belevágtam.

A templomba megérkezve sok fura szerzettel találkoztam. Olyan hippi kinézetűek, akiken látszik, hogy spiritulis életet élnek. Bizonytalanul léptem, majd ültem le a szeánszra emlékeztető körbe. Rövid bevezető után, ahol elmondták, hogy az elkövetkezendő 1,5 órában a beszéd nem megengedett, kezdetét vette az utazás. Igen, egy felemelő, teljesen új utazás. Az egész lényege az, hogy minden jelenlévő a zene segítségével szabadítsa fel az elméjét a mozgással. A zene és a tánc mindig is különös jelentőséggel bírt számomra de nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten fel tudja szabadítani az embert...
Gyakorlatilag teljesen szabad kezet kaptunk, hogy hogyan mozgunk. Ezt sokan tényleg így is értették :) A zenék sora a lassú, meditatív fajtákkal kezdődött, a rutinosabbak (gyakori látogatók) már rögtön szinte transzban mozogtak mindengféle pózban. Én szerényen és szégyenlősen meditációkkor használt pózokkal inkább bemelegítéseket végztem majd próbáltam beilleszkedni oda, ahova nem lehet, mert gyakorlatilag mindent szabad. Lassan átadtam magam a zene lágy ütemének és kezdett megtörni a jég. A zene folyamatosan változott a lassútól egészen a partizós ütemeken keresztül az afrikai törzsi táncokra hajazó ütemeket át a trance szerű, dub steppel kombinált egyvelegig minden fokozaton átmentünk. És nem tudom, hogy mi tette, de teljesen elvegyültünk, a tömeg eggyé olvadt, mégis mindenki indivídumként táncolt a terem egyik végétől a másikig, de egymás energiáit pumpáltuk és táplálkoztunk is belőle. Sose éreztem ilyet. A közösség ereje megcsapott, berántott. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy önkívület szerű állapotban táncolok vadul a tomboló zenére. Mint amikor úgy igazán jól érzem magam egy ütős partiban (Adri nagyon is tudja ezt) csak most semmi alkohol nem segített ezt az állapotot elérni.
A zene lassan váltott újra lágyabb dallamokra, újra megközelítettük a meditációs témát. A tömeg együtt élt. Az utolsó 20 percben már csak lassú, ringató zenék szóltak. Mindenki a meditáció valamilyen formájába süllyedt. És valami olyan dolog történt, ami mélyen megérintett és magam se fogtam fel, hogy ez most hogyan is van és miért, de nem is lényeges. A teljes nyugodtság töltött el, a légzés, a zene, a felszabadult hormonok vagy a közösség spirituális erejének hatására a mély magambaszállás közepette láttam magam, ahogy mozgok  a zenére. Olyan testen kívüli élmény volt. Csodálatos, megnyugatató mégis olyan ismerős. WOW. Szavakkal tényleg le nem írható...valami káprázatos élmény.
Lassan tértünk vissza a valóságba. Mindenkinek a szemében a nyugalom honolt. Jó érzés volt ebbe a kis körbe tartozni. A kis "szeánsz" végén újra körbe ültünk, megfogtuk egymás kezét és még egy utolsó, közös pillanatot osztottunk meg egymással. Ezek után mindenki szabadon elmesélhette élményeit.

Nem sokkal azután, miután elhagytuk a helyet jöttem rá, hogy ez az, amit Bettinek tudnék ajánlani. Ha ott lettél volna és átélhetted volna....na ez egy olyan élmény amit szívesen megosztanék Veled! Ez annyira Te vagy! Remélem odaát is érződik ;-) Ha az íráson keresztül nem is, de majd a személyes elmondásból biztos vagyok, hogy érezni fogod az ebből áradó energiát ;-)

A nap hátralévő része városnézéssel, lazsálással telt. Csodaszép nyár elejei, napsütötte napunk volt.

Szóval ennyit a városról. A következő poszt betekintést fog engedni az itteni életünkbe. Kivételesen szerintem nem a napok sorrendjében, hanem csak olyan feeling szerű. Hogy átérezzétek milyen is itt. Annyit előre elmondhatok, hogy nyugalmas és csendes :)