Csütörtök – Coney Island Brookly bridge. Esős napok.

Helló mindenkinek!

Esős napok köszöntöttek ránk itt New Yorkban. Azt nem tudom, hogy említettem-e már nektek, hogy itt minden nap fúj a szél. De durván. Nem tudom, hogy milyen lehet akkor Chicagóban, ami hivatalosan is a szeles város J De az, hogy állandóan szél van, már kissé sokkkk. És most sikerült esővel együtt párosulnia. A nap elején még csak szitált szóval még elment a dolog, főleg úgy, hogy kidobtam a bőröndömből az utolsó pillanatban a sapkámat, hogy az úgyse kell nekem. Hát szopóóóó!

Ma reggel úgy döntöttem, hogy szexi geeknek öltözöm (Kittit is sikerült rábeszélnem). A készülődések után a szitáló esőben felszálltunk a Q metrójáratra. Nehéz elhinni,de a nagyon-nagyon sok metrójárat között sikerült valamennyire kiismerni magunkat. Már elég magabiztosan mozgunk, szállunk át, meg ilyenek, minden probléma nélkül. Nagyon királyok vagyunk J Szóval a Q szerelvénnyel áthúztunk a város másik felébe, Coney Islandre. Hogy érezzétek a távolságokat, a város közepéről ki s széléig, majdnem 50 percet mentünk. Időközben lepattantunk és gyalogoltunk. Pffff. Nem volt jó ötlet. Eléggé kiríttunk a tömegből. Ráadásul mindenhol cirill betűs feliratok. Az útikönyvben azt olvastuk, hogy sok itt az ukrán. Vaaaaa-lóóóóóóó-baaaaaan!

És pár perc múlva elértük az Atlanti óceánt. WOW. De szó szerint. Akkor tudatosult bennem, hogy igen, itt vagyok a világ másik felén és ha ellátnék Európába, még akkor is mindenki naaaaagyon messze van. Készítettem is egy kis videót Nektek! Itt jegyezném meg, hogy mindenkit, egytől-egyig hiányolok. Sokat gondolok Rátok és olyan jó látni azt a sok lájkot, meg kommenteket amiket kapok. Vagy éppen a maileket. Ádám üzenete, külön a szívem közepébe talált. Komolyan. Miss U so much!
Sétáltunk pár órát az óceánparton és sok-sok-sok vicces képet szültünk. Emlékeztek az MJ és Akon szitura? Na, itt volt a legjobb alkalom, hogy megmutassuk egymásnak, hogy mit is tudunk. Nagyon jók lettek. Komolyan. Próbálok kitenni párat ide.

Itt jött az eddigi egyik legnagyobb sztori, amit azóta is emlegetünk. Felvezetésként annyit, hogy ugye mondtam, hogy kvázi a meleg negyedben szálltunk meg, ahol Kitti bánatára minden nap sikerült elcsípnünk pár elismerő mosolyt, kacsintást és egyéb irányomba mutató tetszésnyilvánítást. Nos. Volt egy nagyon vicces matrica az egyik padon, amit kifiguráztam és csináltunk vicces képeket, amin pucsítok. Ime:

 Épp akkor sétált arra egy fazon, aki kutyát sétáltatott. Pár perccel később mondta, hogy milyen viccesek vagyunk és milyen jó képeket készítünk. Tetszik neki. Hmmmmmm…. Íme a kompromittáló kép:

Kitaláltuk, hogy a pasitól elkérjük a kalapját, mert jól menne a képekhez amiket készítünk. A srác megdicsért, hogy milyen jól mozgok és hogy ebből élek-e. Hát ki kellett ábrándítanom L Mert mindannyian tudjuk, hogy NEM! Na mind1, kezdett gyanús lenni a dolog. Megkérdezte azt is, hogy akkor mi most együtt vagyunk, vagy mi. Pontosabban azt kérdezte, hogy pár vagyunk-e vagy házaspár. Felvilágosítottuk a szituról. Itt lépett közbe  a kutyája, aki rám ugrott és meg akart erőszakolni. Persze mindannyian jó nevettünk. Majd pár perccel később mikor 3asban+kutya sétáltunk a part felé, meghívott a nem messze lévő zsidó közösségbe egy BBQ partira és mellé feltette a kérdést: Ne haragudj, de Te nem vagy meleg? :O Hupsz, leesett, összeállt a kép! Ezért érdeklődött ennyire…Szegényt kiábrándítottam, hogy nem érdekel a dolog, aki csalódottan ugyan de azért udvariasságból  felajánlotta újra a BBQ meghívást de amúgy se fogadtuk volna el, mivel sok programunk volt aznapra.

Itt van a két kedvenc képünk: Michael Jackson style :) És ezeket sikerült elsőre lekapni. Vér profik vagyunk...

Elvergődtünk Brooklyn széléig, ahol találtunk egy isteni helyet. Aliens Eat Free J Minden kaja természetes, organikus, bio. Toltam egy levest, mert már ölni tudtam volna egy jó kis anyu féle húslevesért. Hát közelébe se ért, de azért nagyon ízlett. Házias íze volt mindenesetre. Mellé ettem egy pulykaburgert. Hmmmmm. Nagyon jó volt. Kitti Lazacburgert próbálta be és nem csalódott. Kicsit belekóstoltam és meg kell mondjam, hogy  le a kalappal. A hely nagyon kis cuki volt, mindenki kedves.
Miután összeszedtük magunkat, elindultunk, hogy felkapaszkodjunk a hídra és átvágjunk Brooklynból Manhattan felé. Jó fél óra volt a séta, amit nehezített a szitáló eső, de ez nem szegte kedvünket. A kilátás? AMAZING! Ahogy felbukkannak a felhőkarcolók, meg a távolban a Szabadság szobor…Nem semmi.

Manhattenben kerestünk egy Starbucksot egy kis kávéért, na meg Wi-Fiért, mert el kellett rendeznünk az utat Charlotteba, pontosabban Ashevillebe. A tömegközlekedésnek nincs nagy kultúrája itt Amerikában, szóval nem volt egyszerű. Találtunk egy gyanúsan olcsó (30$) jegyet/fő Charlotteba. Ez volt az egyetlen lehetőség. Este lebeszéltük telefonon, hogy akkor a többiek kijönnek elénk Charlotteba és kocsival átmegyünk Ashevilebe, ami kb 2 óra. Néhány paraméter: az autóbusz út: New York (Chinatown) – Charlotte: ~1100 (ezeregyszáz) km és az utazási idő 11 óra 30 perc. A busz éjjel 22:00 kor indul és vmikor 9:30kor érkezik be. Szóval hosszúnak ígérkezik. De ez majd egy másik történet lesz, amit kifejezetten a TCSnek fogok dedikálni, mert annyira de anniyra olyan sztori, amit ők fognak a legjobban értékelni. Főleg, ha majd élőben előadom Nektek! Készüljetek a stand-up comedyre :P

Ezután semmi érdekes nem történt. Szálloda,pakolás, mivel másnap délben ki kellett jelentkeznünk. És lelkiekben felkészültünk a következő napra.