I just woke up in New York :)
Az első reggelem New Yorkban. Mondjuk úgy, hogy sikerült kialudnom magam....De még olyan hihetetlen, hogy amikor kinyitom a szemem és kinézek az ablakon, akkor szó szerint Manhattan mosolyog vissza rám.
Szóval az utazás. Budapest - London: (British Airways): Minden olajozottan és simán ment 2,5 óra repülés, angol reggelivel (amiben a tea fekete volt és tejjel kinálták). A pilóta nagyon értette a dolgát, mert úgy tette le a gépet, mintha egy pihe-puha párnára érkeztünk volna. És vééééééégre nem volt idióta tapsolás mikor leszállt a gép. (a hideg kiráz tőle, a buszsofőrt se tapsoljuk meg ha megáll a megállóban, nemde?)
Miután leszálltam, újra át kellett esnem egy biztonsági ellenőrzésen, mivel az Egyesült Államokba tartottam. Előttem kettővel volt egy pasi, aki úgy indult el USAba, hogy azon kívül, hogy YES/NO semmit nem tudott angolul. Egy ideig néztem szegénynek a szenvedéseit aztán segítségül tolmácsoltam neki. Erre benyögte a nő, hogy akkor legyek a kísérője és segítsek neki. Ez így is lett.
Heathrow tényleg egy hatalmas reptér. A 3-as terminálról, ahova érkeztem az 5ösre, ahonnan indulta tovább, 10 perc autóbusz vezet...
A reptéren majd' 4 órát kellett várnom. Ettem vmit, meg körbe néztem, de semmi érdekes. Parfüm, ruha ez-az. Még jó, hogy nálam volt a laptop. Néztem pár részt egy sorozatból és így gyorsabban ment az idő. Miután megnyitották a kapukat, átmentem a géphez, ami barátok közt szólva is krva messze volt. Még jó, hogy vannak ezek a mozgó járdák!
Akit érdekel, egy Boeing 777 yettel utaztam. Szép, nagy. Mivel nem volt lehetséges neten helyet foglalnom, így nem a legszerencsésebb helyem volt. Egy naaaagy zsidó család ült előttem. Az a nagyon hagyománytisztelős fajta. 8 gyerek, plusz szülők, meg nagyi, meg az unokák. OMG! Egész úton csak a baj volt velük, de komolyan...
7 óra viszonylag jó elment. Filmet néztem, sorozatokat. Aludtam egy keveset. Jó volt a kaja. Jól is laktam. Kétszer ettünk. A légiutas kísérő leosztott :) Kértem egy Canada Dry-t inni. Erre visszakérdez: Milyet? Mondom Canada Dry. Erre ő: de uram, milyet? Van szóda, kóla, sprite, gyömbér...! Mindom, gyömbér!
Kiszolgál, majd visszaszól: Uram, olyan ital, hogy Canada Dry, nincs az csak egy márka. (kicsit szarkasztikusan). Erre én nem bírtam megállni, hogy ne szóljak vissza: Igen, de nem európában! (elég szarkasztikusan)
Aztán jött egy gyors landolás, várakozás, hogy beengedjenek az országba, csomag felvétel. Találkozás Kiittivel, összeborulás. Boldogság!
És itt kezdődött az amerikai utazás igazi része de erről majd később....
Csók
Szóval az utazás. Budapest - London: (British Airways): Minden olajozottan és simán ment 2,5 óra repülés, angol reggelivel (amiben a tea fekete volt és tejjel kinálták). A pilóta nagyon értette a dolgát, mert úgy tette le a gépet, mintha egy pihe-puha párnára érkeztünk volna. És vééééééégre nem volt idióta tapsolás mikor leszállt a gép. (a hideg kiráz tőle, a buszsofőrt se tapsoljuk meg ha megáll a megállóban, nemde?)
Miután leszálltam, újra át kellett esnem egy biztonsági ellenőrzésen, mivel az Egyesült Államokba tartottam. Előttem kettővel volt egy pasi, aki úgy indult el USAba, hogy azon kívül, hogy YES/NO semmit nem tudott angolul. Egy ideig néztem szegénynek a szenvedéseit aztán segítségül tolmácsoltam neki. Erre benyögte a nő, hogy akkor legyek a kísérője és segítsek neki. Ez így is lett.
Heathrow tényleg egy hatalmas reptér. A 3-as terminálról, ahova érkeztem az 5ösre, ahonnan indulta tovább, 10 perc autóbusz vezet...
A reptéren majd' 4 órát kellett várnom. Ettem vmit, meg körbe néztem, de semmi érdekes. Parfüm, ruha ez-az. Még jó, hogy nálam volt a laptop. Néztem pár részt egy sorozatból és így gyorsabban ment az idő. Miután megnyitották a kapukat, átmentem a géphez, ami barátok közt szólva is krva messze volt. Még jó, hogy vannak ezek a mozgó járdák!
Akit érdekel, egy Boeing 777 yettel utaztam. Szép, nagy. Mivel nem volt lehetséges neten helyet foglalnom, így nem a legszerencsésebb helyem volt. Egy naaaagy zsidó család ült előttem. Az a nagyon hagyománytisztelős fajta. 8 gyerek, plusz szülők, meg nagyi, meg az unokák. OMG! Egész úton csak a baj volt velük, de komolyan...
7 óra viszonylag jó elment. Filmet néztem, sorozatokat. Aludtam egy keveset. Jó volt a kaja. Jól is laktam. Kétszer ettünk. A légiutas kísérő leosztott :) Kértem egy Canada Dry-t inni. Erre visszakérdez: Milyet? Mondom Canada Dry. Erre ő: de uram, milyet? Van szóda, kóla, sprite, gyömbér...! Mindom, gyömbér!
Kiszolgál, majd visszaszól: Uram, olyan ital, hogy Canada Dry, nincs az csak egy márka. (kicsit szarkasztikusan). Erre én nem bírtam megállni, hogy ne szóljak vissza: Igen, de nem európában! (elég szarkasztikusan)
Aztán jött egy gyors landolás, várakozás, hogy beengedjenek az országba, csomag felvétel. Találkozás Kiittivel, összeborulás. Boldogság!
És itt kezdődött az amerikai utazás igazi része de erről majd később....
Csók
Megjegyzések
Megjegyzés küldése