Akon and MJ keresik a Napot!

Az első reggelünk kicsit későn kezdődött (de ahogy most visszatekintek, a többi is). Jól kialudtuk magunkat (főleg én), mivel valamivel több mint 24 órát voltam fent és ehhez az időeltolódás se tett semmi jót.

Gyors zuhany és készülődés után elkezdtük bevenni a várost. Ebben nagy segítségünkre volt a National Geographic NYC térkép, amit a munkatársaimtól kaptam. (Nagyon hasznos,köszi szépen!!!)  Lapról lapra haladunk és teljesen logikus a sorrend. Először lementünk a Hudson folyó partjára immáron ugye nappal, ami elképesztően szép. Csodálatos rálátás a New Jersey magas épületeire. Az egész jól kialakított és nagyon közel van hozzánk (kb 5-10 perc séta) Széles sétányok, fák, zöld terület, mólók, mindenhol futó, joggingoló, babakocsit toló emberek. De szó szerint mindenhol. Alap, hogy mindenki füléből lóg az iPod. A háttérben pedig ott volt az igazi Manhattan látképe. Lassan értünk be, útközben a felhőkarcolók tövében játszótereket, skateboard, minigolf, tenisz és kosárlabda pályákat találtunk. Állati. Itt – ahogy Kitti mondta – a város mindenkié. Erre egy nagyszerű bizonyíték, hogy a városban elszórva mindenhol kis terek vannak, akik nem tartoznak semmilyen üzlethez, hanem csak úgy vannak asztalok, székek (mind tiszta) és ha gondolod, csak fogod a kis kávéd meg kajád, és leülsz a parkosított részen és elfogyasztod a kajád. Olyaok ezek, mint valami oázisok. És mindez olyan természetes mindenkinek.

Szóval beértünk A városba. Érdekes, hogy valahogy van egy lüktetése az egésznek. Mész, mész egy darabig és szinte semmi nem történik. Pár ember kószál, beszélget és egyszer csak booooooooooom, hirtelen mindenhol vibrál a tömeg. aztán mész egy másik kerületbe és TELJESEN más arcát látod New Yorknak. Nagyon tetszik ez nekünk.
Miután átsétáltunk egy felüljárón, a Ground Zerohoz jutottunk, az egykori ikertornyok helyére. Hatalmas építkezés zajlik. Húzzák fel az új épületet. Vannak emléktáblák, meg memorial shopok, de nem annyira nyomulós, ahogy az vártam. A legcukibb, egy kicsi kápolna volt az építkezés közvetlen szomszédságában egy pinduri temetővel.

Nem messze innen, elfogyasztottuk az első new yorki hot dogunkat J Kitti legnagyobb „örömére” káposztával. A legviccesebb az volt, hogy volt mögöttünk egy olyan furgon, ami szintén ilyen junk kaját kínált, de mind kóser volt és idegesítő zsidó zene szólt belőle qrva hangosan. Amikor elindultunk, az is jött utánunk…követett, pedig azt hittük, hogy megszabadulunk tőle J Innen az utat a Wall street felé vettük. Meglepő, de minden annyira koncentráltan, egy helyen van, hogy alig kellett mennünk. Természetesen le volt zárva kordonokkal és a csak az ott dolgozók mehettek be (nekem egyből az új Michael Moore film jutott eszembe – BTW, nézzétek meg, elég jó). Innen a déli partra mentünk, ahol sétáltunk a parkban (Battery park) és láttuk a Szabadság szobrot, meg egy rakás sirályt, és volt egy emlékmű a Világháborúban elhunytak emlékére. Természetesen egy nagy Sólyom volt.

Na, és akkor jöjjön a cím megmagyarázása. Mivel az egész városban tombol a szél, elég hideg van így a legjobb módja, hogy ne fázzunk az, hogy a napos oldalon közlekedünk. Kitti hozott egy fehér kesztyűt, amiről nekem egyből Michel Jackson jutott eszembe. Tényleg olyan, csak éppenséggel nem csillog. És nem tudom miért, de az az idióta Hold my hand című szám jutott eszembe amit Akonnal készített. (És ha emlékeztek, akkor úgy kezdődik, hogy „Akon&MJ” whoooooo”) Na, ez lettünk mi, mivel annyit emlegettük (főleg én énekeltem). Ez egy ilyen kis private joke,a miket néha kitalálunk J

A parkból a Városházán keresztül Chinatownba és Little Italyba igyekeztünk. Briliáns, ez a kis sziget itt Manhattan közepén. Mész, mész és ahogy említettem korábban, egyszer csak egy más világba kerülsz. De tényleg. Egyik utcáról a másikra totál más épületek és hirtelen mindnenhol Ázsiaiak. De mindenhol. Aztá pár utcával feljebb azon kapjuk magunkat, hogy lobognak az olasz zászlók, zöld-fehér-pirosak a házak és olaszul kiabálnak, vagy éppen olasz operát énekel egy öltönyös faszi az utcán. Wááááoooo! Itt láttuk az „átbaszós” kínai esküvőt is J Hogy miért is átbaszós? Épp sétálunk, amikor megpillantunk egy limót, amiből ömlenek ki a koszorúslányok. Végre meglátunk egy fehér ruhás nőt, szép hajjal, meg minden, Kitti lekapja a fényképezőgéppel, de csak pár pillanattal később jöttünk rá, hogy az igazi menyasszonyt úgy csempészték ki és nem is igazán lehetett lefotózni.Ennyi. Át lettünk baszva és kész J Amúgy Chinatown egy elvarázsolt hely. Olyan mintha egy kibővített kínai piac lenne. Zöldségek, szárított és élő tengeri herkentyűk, ruhák, bigyók és éttermek. Mivel már majdnem leszakadt a lábunk, ezért beültünk egy kávéra az egyik szendvicseshez. (New Yorkban, Kínai negyed, Paris Café…szürreális) Itt ettünk, letoltunk egy felpörgetős  kávét és elindultunk haza.

Hazafelé bekeveredtünk East Villagebe. Pezsgő, nyüzsgő, villogó, vibráló, emberfolyamos hely. Ahogy mondtam a helyi Ráday utca J Mindent hasonlítunk valamire…bár néha nehéz. Mivel eléggé fáradtak voltunk és fáj is a fejünk a széltől, elhatároztuk, hogy hazamegyünk, ledobjuk a cuccunk és visszajövünk egy sörre……..Igen, jól gondoljátok. Ez nem jött össze! Bepunnyadtunk és nem mentünk sehova, csak másnap este sikerült odaérnünk és legurítani egy Brooklyn lagert egy ír kocsmában. De ez már a következő nap sztorija….

Higgyétek el, az se sikerült kevésbé mozgalmasra. Ez volt az a nap, amikor bevettük a Time Squaret J

xoxo,

Laci